„Az illatnak meggyőző ereje van, erősebb a szavaknál, pillantásoknál, érzelmeknél és akaratnál. Az illat meggyőző erejét nem is lehet elhárítani, mert az illat lélegzetünkkel együtt kerül a tüdőnkbe, betölt, elborít, és nincs ellenszere.”
Amikor már hosszú ideje tudatosan alkalmazva őket, együtt létezik az ember az illatokkal, akkor nem csak az illóolajok, hanem minden más illat is beszédesebbé válik, láthatóbbá az érzékek számára.
Olyan, mintha ez a finom, szubtilis világ egyre inkább megnyílna, ahogy érzékenyedünk a lágy impulzusokra, melyeket felénk küldenek.
Már olyan sok mindenhez hasonlítottam az olajokat, amióta írok róluk. Nem csak érzelmeket, de működéseket, dinamikákat is megjelenítenek számomra önmagukban és a velük való kapcsolódás által is, mindazokból a tartalmakból, amelyeket emberi kapcsolatainkban megtapasztalunk. A tiszta, terápiás minőségű olajok – a jóga filozófiájának terminológiájával élve, szatvikus minőségűek.
A szatva az 3 guna, vagyis a külső és belső világ dinamikáját adó, azt működésbe hozó erők egyike. Szatvikus mindig a legtisztább, leginkább légies, leginkább szellemi, az elérni kívánt, a jóságos minőségeket, állapotokat tükrözi. A szatvikus elme kötődésektől és kötöttségektől, az illúzióktól és a bennünket körül ölelő káprázat világ hiedelmeitől, hamisságaitól mentes.
Szatvikus életet kialakítani azt jelenti, hogy a testünk szintjén törekszünk a mesterséges, szintetikus, vegyszeres, színezett, szagosított, ízesített dolgokat kerülni, vagyis mindent, ami többet, szebbet, jobbat, akar láttatni magából, mint ami és ezáltal nem csak megtévesztő, de ártalmas is. Az elme és a lélek szintjén pedig azt jelenti, hogy tudatosan gondozzuk, gyomláljuk azt a kertet, amiben gondolataink, emócióink virágzanak, csak olyan magokat ültetve el benne, amelyek megfelelő termést hoznak.
Mikor ezek megvalósításában már haladunk, akkor megtapasztalhatjuk, hogy mind a test, mind a gondolatok, mind az érzelmek szintjén is érzékenyebbé válunk. Mikor tisztábbá válunk a különböző aspektusainkban és közelebb vagyunk a belső csend és béke állapotához mint korábban, akkor tisztábban tükröződik vissza bennünk a külvilág képe. Élesebben látjuk és érzékeljük azokat a történéseket, impulzusokat, amelyek kívülről érkeznek és zsigerileg érezzük a különbséget a valódi és hamis, támogató és ártó, hozzájáruló, vagy kizsákmányoló szándékok és jelenlétek között.
A finom érzékelésnek ez a finomodása olyan, mintha egy iránytű lenne a kezünkbe, amivel sokkal pontosabban tudunk tájékozódni a valóságban. Pontosabban, mintha csak a szemünk előtt kibontakoztatott látványnak, vetített képnek hinnénk. Az illatok érzékenyítő hatása is hasonló.
Miután tiszta, őszinte, szatvikus minőségeikkel kapcsolódtunk össze, sokkal inkább lesz orrunk kiszagolni a hamisságot, az ártást, a bántást, a megtévesztést, nem csak a dolgok, de a tettek szintjén is. Zsigeri érzeteinkkel, ösztöneinkkel, intuícióinkkal – természetes, a környezet ránk hatásitól mentes, valódi belső hangunkkal kötnek össze, azokat pallérozzák.
Ha pedig van alkalmunk felismerni és ráismerni valamire – lehetőségünk is lesz dönteni felőle, hogy befogadjuk, elfogadjunk, megengedjük, hogy megtörténjen velünk.
Olyanok az illatok, mint a mantrák, amelyeket egy bizonyos tudatállapot elérése, vagy szándék beteljesedése érdekében ismétlünk bizonyos belső gyakorlatokban. Vezetik a lélegzetünket, ébresztik a tudatosságunkat és visszaadnak valamit abból, amit a Természethez visszanyúló gyökereink táplálhatnak csak bennünk.
„Az illat a lélegzet testvére. Vele együtt lopakodik be az ember testébe, nélküle nincs élet, nem lehet kikerülni. És az az illat közvetlenül a szívbe hatol és ott határozottan dönt vonzalomról és megvetésről, undorról és kedvességről, szerelemről és gyűlöletről. Aki ura a szagoknak, az uralkodik az emberi szívek fölött is.”
(idézetek forrása: Patric Süskind – Parfüm)
