Az illóolajoknak azokat az aromás vegyületeket nevezzük, amelyek a növények szövetközi járataiban, sejtfalaik közötti aprócska tasakokban tárolódnak és az illóolaj tartalmú növény különböző részeiből (gyökér, szár, kéreg, levél, hajtás, virág, gyanta) a megfelelő eljárási mód által nyernek ki.
Szoktuk mondani, hogy az illóolajok a növények immunrendszerét adják, hiszen működésbe hozzák, szabályozzák a sejtek anyagcsere folyamatait, fotoszintézisét, a sejtlégzést, gyógyítják, regenerálják a növényt sérülések, betegségek esetén és elriasztják a különböző kártevőket, s ezzel egy időben viszont odacsalogatják azokat a rovarokat, amelyek a beporzás szempontjából hasznosak lehetnek a növények számára.
Az illóolajok olyan biológiailag aktív anyagok, amelyek meghatározott hatást fejtenek ki az élő szervezetekre. Paracelsus ezeket a növényi hatóanyagokat, mint quinta essentia, vagyis ötödik lényegként nevezte meg.
Ahhoz, hogy élvezhessük ezeknek az aromás vegyületeknek a jótékony hatásait, ki kell nyerni őket a növényekből. Az illóolaj minőséget nagyban befolyásolja az, hogy milyen hozzáértéssel és milyen körültekintéssel, milyen eszközökkel végzik el ezt a folyamatot.
A hidegen sajtolás
Jellemzően a különböző citrusfélékből nyerik ki ilyen módon az értékes illóolajat, mint a citrom – Citrus limonum Ze, a mandarin – Citrus reticulata Ze, a bergamot – Citrus bergamia.
Ez az eljárás azzal kezdődik, hogy a eltávolítják a gyümölcsökről az illóolajat tartalmazó héjat, majd az egész gyümölcsöt összepréselik. Centrifugálással végül elkülönítik az olajat a gyümölcs levétől és megtörténik az illóolaj palackozása.
Gőzdesztilláció
Az egyik aromaterápiás továbbképzésen egy szívemnek kedves előadó a gőzdesztilláció folyamatát a szerelemhez hasonlította… megismételhetetlen, ahogy mesélt, de valahogy így szólt ez a romantikus történet:
Találkozik a gyógynövény és a víz… lángra lobbannak az érzelmek. Az izzó hő mindkettejükre hat… a vízből forró gőz lesz, ami átjárja a növényt és kihozza belőle a legjobbat, a legjavát… a szubsztanciáját… a szerelemben mindketten átalakulnak, változnak… egy ideig egymás által, közösen… de ahogy halad az idő (és a gőzdesztilláció folyamata) a szerelem megkopik és a szerelmesek között a hétköznapok hatására kiélesednek a különbségek. Távolodnak, majd lassan elválnak egymástól… az egyik fél a tapasztalat hatására teljesen átalakul és új életet kezd, a másik eredeti formájába lép vissza, bár ő sem lesz már többé ugyanaz.
Ebben az eljárási módban a lényeg az, hogy a gőz miközben átáramlik a növényen, megnyitja az illóolajat tartalmazó kis tasakokat és ezek az apró molekulák hozzátapadnak a vízgőz molekulákhoz. Amikor bejutnak a folyamatosan hűtött lecsapoló tartályába a desztilláló berendezésnek, akkor az illóolaj és a víz kettéválik. Ennek a folyamatnak egy csodálatos melléktermékét jelentik az aromavizek, mely egyé válik a desztillált növény aromájával.
Enflerauge
Általában a hőre kifejezetten érzékeny virágokból nyerik ki ilyen módon az illóolajat. Ősi módszer, ami a legtöbb türelmet és odafigyelést kívánja meg.
A virág szirmait növényi olajjal átitatott hálóra helyezik, s ebből újabb és újabb rétegzéseket visznek egymásra. A növényi olaj (pl.: kókuszzsír) magába szívja a szirmokból az illóolajat – ezt nevezzük pomádénak. Amikor ez teljesen telítődött, akkor alkohollal vonják ki belőle magát az illóolajat, az alkoholt pedig egy speciális eljárás során elpárologtatják. Az enflerauge módszerrel kinyert illóolajat abszolútumnak nevezzük.
CO₂-extrakció
A világon jelenleg ez a lepárlási mód a legigényesebb és egyben legköltségesebb is, azonban az így nyert illóolaj makulátlanul tiszta marad, ami jelentős hatékonyságot fog jelenteni a felhasználás során.
Az eljárás során a szén-dioxidra egyre növekvő nyomást fejtenek ki, ami ennek hatására folyékony halmazállapotúvá válik és átáramlik a növényen, kioldva belőle aromás vegyületeit. Amikor az eljárás során a nyomást újra csökkentik, a szén-dioxid visszaalakul gáz halmazállapotúvá és maradéktalanul eltűnik az illóolajból.
Az illóolajok minőségét sok minden befolyásolja. A talaj minősége, a csapadék mennyisége, a napsütötte órák száma. vagy éppen az, hogy mikor, milyen időpontban takarítják be a növény megfelelő részét, ami éppen a legtöbb hatóanyagot tartalmazza.
De jelentős az is, hogy milyen módon és milyen eszközzel nyerik ki azokat a növényből, milyen minőségű vizet használnak fel, vagy éppen milyen érzékenységgel határozzák meg a szükséges nyomást a desztillálás során.
Mindez azonban csak a felszín. Az illóolajok kinyerése nem pusztán fizikai folyamat. Nem csak a hatóanyagok vonódnak ki és őrződnek meg a különböző eljárások során, hanem a növény lényege, szubsztanciája jelenik meg az üvegcsékben, amelyekbe bele kerülnek az illóolajok. Mikor belélegezzük, magunkhoz vesszük őket, többet érzünk, érzékelünk, mint kémiai vegyületek hatásait és többet is nyerünk, kapunk általuk.
