Illat barát

Annyira érdekes megtapasztalni, hogy vannak illatok, vagy illat keverékek, amelyek első vagy már második, sőt sokadik tapasztalásra sem lesznek a kedvenceink, aztán mégis egyszer csak változik valami és éppen abban az illatban érzed a legjobb támogatást. Már több alkalommal megtapasztaltam ezt, hogy átformálódik, átalakul a viszonyulás. Valami történik belül, valami változik, módosul, átminősül és befolyást gyakorol illatérzékelésünkre.

Van, hogy azt érzem, hogy az olajokkal való kapcsolat hasonlatos az emberekhez való viszonyuláshoz. Van, akivel rögtön meg van az összhang, van akivel mintha egy fából hasítottak volna, van akinek érezzük, tudjuk az erejét, de nem bízunk benne, ki tudja miért. Van, akivel nincs közös nevező, de látjuk és értjük a szépségét. Aztán van, hogy jóban vagyunk sülve-főve együtt, aztán valami megváltozik és többé nincs meg a közös hullámhossz. Valakivel közös útra lépünk együtt haladunk, hű társunk lesz és állandó marad. De vannak ideiglenes útitársak, akik csak egy bizonyos szakaszon szegődnek mellénk, aztán irányt váltanak.

Már rég megtanultam, hogy nyitottnak kell maradni. Megőrizni az emberek iránt éppen azt a játékos kíváncsiságot, ami akkor bujkál bennünk, amikor először nyitunk fel egy kis üvegcse olajat. Teret nyitunk neki, hagyjuk kibontakozni, engedjük, hogy megmutassa magát.Néha még így is csak magunkat láthatjuk a másikban. Csak vetítéseink fehér mozivászna.

Összecseng-e vajon a belső minőséginkkel, állapotainkkal? Tudjuk értékelni? Hozzánk tesz, tanít, magával visz valamit belőlünk? Hogyan működünk együtt? Van közös irányunk? Merünk élni azzal, amit adni tud nekünk? Amire rámutat? Amire emlékeztet?

És tudjuk látni, becsülni akkor is, ha akkor, ott, abban a pillanatban nincs közös témánk és nem látszik közös út? Az se baj ha nem. Az se baj, ha csalódás, mert túl sokat előlegeztem annak, ami nincs benne, mert néha váratlanul ott és akkor lesz több, ahol és amikor nem is gondolnám.Végig néztem ma az olajkészletemen és nincs olaj, amivel ne lenne egy történetem. Ami ne emlékeztetne egy érzésre, egy állapotra, egy állomásra, egy szakaszra, egy jelenetre az életemből.

Nincs olyan, amelyik valamikor, valahogyan ne tanított volna valamit. Jó, hogy itt vannak. Jó, hogy vannak. Barátaim. Társaim. Tanítóim. Gyógyítóim.

Tetszett?

Share on facebook
Osszd meg Facebookon
Share on email
Küldd el emailben

Szólj hozzá

Az oldal tartalma nem másolható

Ha szeretnél kapcsolatban maradni, akkor csatlakozz a közösségi oldalaimhoz.