Római kamilla

Nincs annál felemelőbb érzés, amikor az ember azt érzi, hogy: megérkeztem, a helyem vagyok, tudom mit akarok, merre tartok és azt is hogy, hogyan fogok odaérni. Abban a pillanatban, amikor megéljük ezt tulajdonképpen megérkezünk a felszabadultság és boldogság állapotába. Még akkor is, ha azt gondoljuk, hogy nem értük el életünk fő céljait még, tudjuk, hogy magán az úton való jelenlét és haladás önmagában is ajándék.

Amikor az ember képessé válik arra, hogy minden elvárástól, kényszertől, félelemtől, ideológiától, hiedelemtől megszabaduljon, és meg meri tenni, hogy nemet mond mindazokra a tényezőkre, amelyek elbizonytalanítják, visszafogják, lehúzzák, elbátortalanítják, akkor arra az én-erőre talál rá, amely képes őt a szabadság és függetlenség állapotáig vezetni.

Egyszerűnek tűnik, igaz. Vagy mégsem?

Olyan sok ember csak álmodozik az életről, miközben valami életszerű létezésben időzik, mert nem mer tenni azért, hogy kilépjen a korlátokból, formákból, kötöttségekből, mert elhitte másoknak, hogy “úgysem sikerül”, hogy “lehetetlen”, hogy “kevés hozzá”, hogy “nem elég jó”, vagy hogy “nem képes rá”, és hogy “na persze, majd pont ő”.

Amikor ezeknek a gondolatoknak a mocsarában vesztegel az ember nem álmodik már… csak felejt… Elfelejti, hogy mi magunk teremtjük a sorsunkat. Elfelejti, hogy a bőség bennünk van. Elfelejti, hogy aki hisz önmagában, az mindenre képes. Elfelejti, hogy mindig van választás és ennek szabadsága az övé. És aki felejt erőtlen lesz, megtörik, magára ölti az elvárt formát, sorba rendeződik és távol kerül mindattól, amit valóban életnek lehet nevezni.

Ilyenkor jön a legjobbkor a római kamilla… és ezt az embert ébresztgetni kezdi. Suttog a fülébe. Ébresztgeti és visszahívja az életbe. Segít abban, hogy rátaláljon a saját útjára, felismerje vágyait. Az élete értelmének felfedezéséhez, az élete céljának megtalálásához, és a felvállaláshoz ad erőt. Megtámogatja abban, hogy újra merjen álmodni, nagyot álmodni… és az álmait meg merje, meg tudja teremteni. Bátorságot ad dönteni, változtatni, tenni, újrafogalmazni, átkeretezni, új aspektust látni.

Felerősíti az intuíciót, a belső hangot, amit korán elnyomnak a külvilágból érkező vezényszavak, amelyek megfosztanak attól, hogy éljen bennünk a gyermeki játékosság, ami kezdeményező, ami zabolátlan, amiben van bátorság önmagunknak lenni és a magunk életét élni.

A római kamilla olyan mint egy reset gomb. Felszabadít a kondicionáltságok alól, eloszlatja a hitrendszerek ködét, segít megszabadul a hamis énképtől. Nagy segítség, amikor valaki önmagát, az élet értelmét, a számára kijelölt utat keresi, ahogy akkor is, amikor érezzük, hogy meg van az út, meg van a cél, s ideje mozgósítani magunkban azt a bizonyos teremtő erőt.

Tetszett?

Osszd meg Facebookon
Küldd el emailben

Szólj hozzá

Az oldal tartalma nem másolható

Ha szeretnél kapcsolatban maradni, akkor csatlakozz a közösségi oldalaimhoz.