Túl a komfortzónán…

A legtöbben nagyon ragaszkodunk a megszokásainkhoz. Valamilyen módon szocializálódunk, eltanulunk mintákat a szüleinktől, nagyszüleinktől – szokásokat, rutinokat alakítunk ki általuk. Nehezen vesszük sokszor észre, hogy ezek milyen mértékben determinálnak és korlátoznak bennünket. Merevvé válunk és olyan eszközökhöz, sablonokhoz, megoldóképletekhez ragaszkodunk, amelyeknek talán végig sem gondoljuk a valós következményeit, hatásait, nem kérdőjelezzük meg eredményességüket, érvényességüket. Benne tartjuk magunkat egy bizonyos keretrendszerben és előttünk kitaposott ösvényeken haladunk, nem is mérlegelve azt, hogy vajon oda vezet-e az út, ahová mi szeretnénk megérkezni.

A komfortzóna működés mintázata sajnos ilyen módon több életterületen is megjelenik. Ezért kerülünk olyan helyzetekbe, hogy mások döntenek helyettünk, mások határoznak meg minket, állítanak kereteket és szabnak határokat. A gondolkodásmódunk, hozzáállásunk eredménye ez. A kényelmetlen rendelkezés helyett, lemondunk erről a jogunkról, a kényelmesebb kedvéért – és mások kezébe adjuk sorsunk alakítását.

Tulajdonképpen ezt jelenti a komfortzóna. Ami ismert, biztonságos, kiszámítható. De egyúttal az is igaz rá, hogy nem tartogat kihívást, újdonságot, a felfedezés örömét és annak lehetőségét sem, hogy új, akár az életünket, a gondolkodásunkat, a szemléletmódunkat átformáló tapasztalatokat szerezzünk vagy fejlődjünk.

Nagyon szeretem azt, hogy a munkám során már akkor hatással lehetek mások életére, amikor még csak a tartalmaimon keresztül, ismeretlenül kapcsolódunk.

Ilyen hatásnak tartom például azt, amikor valaki épp csak elgondolkodik a saját keretrendszerén, az eszközkészletén, azon, hogy milyen megoldásokban is gondolkodik és honnan erednek ezek, milyen hiedelmeken, hitrendszereken alapulnak. Mennyire oldják meg a kihívásait? Milyen hatásaik, eredményeik vannak, nem feltétlen az adott problémával kapcsolatban, amire alkalmazta, hanem számos aspektusában a testnek, léleknek, szellemnek – az életének?

Ennek következménye pedig az, hogy elkezdődik a megkérdőjelezése annak, hogy az-e az egyetlen üdvözítő út, amin jár és azért jár-e rajta, mert ez az üdvözítő a számára, vagy azért, mert nem is gondolkodott rajta, hogy lehetne más, mivel nem ismer esetleg mást.

Már hosszú évek óta foglalkozom különböző szerepekben azzal, hogy az emberek egészségkultúráját, a magukról való gondolkodásukat, az életre és életükre tekintésük módját formáljam, miközben az egész-séghez és egészségességhez vezető úton kísérem őket.

Szeretek bármilyen formában, mértékben, módon hozzájárulás lenni ahhoz, hogy más minőségbe emeljék nem csak az egészségük gondozását és fejlesztését, hanem az ebben megszerezhető kompetenciájuk által a magukhoz való viszonyuk minőségét, az önmagukkal való fizikai vagy érzelmi kapcsolódás mélységét. Ez talán még messzebbre mutat és nagyobb transzformációs erőt és képességet jelent, mint a fizikai test állapotának gondozása önmagában.

Jó látni, ahogy mások is képessé válnak arra, hogy átformálják az életüket.

Az állomások

  1. Új impulzus, amikor találkozol egy addig ismeretlen eszközkészlettel.
  2. Azáltal, hogy a sajátodra tekintesz, végig gondolod, hogy Te jelenleg milyen eszközöket és miért használsz, vannak-e egyáltalán minden kihívásodra válaszaid és megfelelő megoldásaid: a testi diszkomfortjaid kezelésére, a tüneteid enyhítésére, az érzelmi állapotaid segítésére, arra, hogy fokozd a hatékonyságodat, eredményesebbé tedd magad a sport, a karrier, az önfejlesztés területein és rengeteg dolgot lehetne még itt felsorolni – tudatosabbá válsz arra, hogy mi is van, vagy nincs valójában a kezedben.
  3. Felméred, hogy az egészség helyreállításának, megtartásának, fejlesztésének a területén alkalmazott dolgok milyen hatást fejtenek ki. Rendelkeznek-e rövid vagy hosszútávú mellékhatásokkal? Miket juttatsz be a szervezetedbe, amikor ezeket alkalmazod? Valójában egészségesebbé válsz-e általuk? Megoldják-e vagy tompítják, elfojtják csak ezek a különböző testi tüneteket? Mennyire jelentenek holisztikus választ a kihívásaidra. A tüneteket csökkentik, vagy a kiváltó okokat szüntetik meg?
  4. Hogyan vagy az érzelmeiddel, érzelmi állapotaiddal és van-e eszközöd arra, hogy ezen a területen támogasd, hangold, kontrolláld magad.
  5. Ilyenkor érkezik egy válasz, ami, ha Te is tudatosságra és proaktivitásra törekvő ember vagy, annak irányába tol valószínűleg, hogy kimozdulj abból a bizonyos komfortzónából, amiben benne vagy éppen és tágítsd a határaidat, merj elindulni új utakon. Ez pedig két kérdéssel indul: Tehetek-e valamit másképp, mint ahogy jelenleg teszek? Mit tehetek önmagamért?


Általában ebben a pillanatban még nem vagyunk kapcsolatban, mégis annyi minden történt. Számos dolgot végig gondoltál és mérlegeltél. Talán annak súlyát is megérezted, hogy az életeddel kapcsolatos felelősség csakis a Tiéd, senki nem fogja átvállalni. Minden választásoddal, olyan döntéseket hozol, amelyek nagyban befolyásolják az életed minőségét.

Ezt felismerve pedig beleérkezhetsz a következő szakaszba, ami szerintem nagyon izgalmas.

Az egyik állomása ennek a szakasznak, amikor felismered, hogy az eddigi megoldásaid kívül voltak rajtad.

  1. Mindig másnak adtad át a kompetenciákat, hogy rendelkezzen a Te egészséged és ezáltal életed felett.
  2. Olyan eszközöket használtál, amelyek csak elfedték, de nem szüntették meg a kihívásaidat, miközben számos következményt hagytak maguk után, vagy nem is hozták azokat az eredményeket, amiket vártál.
  3. Sokszor teljes információ hiányában alkalmaztad ezeket, semmit sem tudva arról mit juttatsz a testedbe és annak milyen hatásai vannak.

Mit tehetsz? Felelősséget vállalsz és elkezded bővíteni a kompetencia határaidat a saját életedben. Olyan eszközöket gyűjtesz, amelyek támogatni tudnak abban, hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy önrendelkező és öngondoskodó életet élj. Olyan eszközöket, amelyek elvárt hatásokat hoznak minden szinten az életedbe és a nem-ártás jegyében vannak jelen.

Ez a folyamat nem csak a komfortzóna elhagyásáról és ennek következtében a fejlődés, a haladás lehetőségéről szól. Szól, arról is, hogy megérkezünk a komfortzónán túli varázslat terébe.

Tény azonban az, hogy ebben a térben lenni, azt is jelenti, hogy benne vagyunk egy átmeneti állapotba. A köztes térben. Amikor nincsenek ott a régi keretek, a viszonyítási pontok, elengedődnek a megszokott rutinok, megoldóképletek – ezáltal fellazul az életünk egyik szegmensének a kohéziója. Ott vannak az új eszközök, de még nem bízol benne, bizonytalan vagy használni, ismeretlen, idegen. Ez egy érzékeny időszak. Viszont éppen ezért tud a varázslat tere lenni.

Új megoldásokat próbálsz, új, ismeretlen módon közelítesz a megszokott hétköznapi kihívásokhoz és a nyitottságod, bátorságod, rugalmasságod okán felfedezéseket teszel, jó tapasztalatokat szerzel, tanulsz, fejlődsz. Eredményessé, kompetensé válsz nem csak az egészségedben, hanem számos életterületen. Rengeteg sikerélmény.

Ennek az lesz a gyümölcse, hogy elkezded felemelni, felszabadítani magad és elindulsz önmagad egy frissített verziója felé, tele magabiztossággal és meggyőződéssel. A döntés és választás lehetőségével élve, felelős, öngondoskodó, megoldóképes emberként. Ebben stabilizálódnak a már kitágított határok és keretek újra és válik egésszé a Téged alkotó és alakító kohézió. Amikor pedig már ez is komfortossá válik, lehet újra és tovább tágítani, aztán újra és újra… a fejlődés folyamatosan lüktető pulzálásában való jelenléttel, s ezzel az élet folytonos változásainak áramlásában benne létezni…

Te csak használd az olajokat! A többi jön magától!

Tetszett?

Osszd meg Facebookon
Küldd el emailben

Szólj hozzá

Az oldal tartalma nem másolható

Ha szeretnél kapcsolatban maradni, akkor csatlakozz a közösségi oldalaimhoz.