Tegnap találkoztam ezzel a mondattal és nagyon megérintett.
Természetes, hogy az életünk magasságok és mélységek szüntelen váltakozása.
NÉZŐPONTOK
Mégis, amikor nehéz időszakot élünk meg az életünkben, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mindennek vége és számunkra nincs jövő. Belesodródunk egy szélsőséges gondolkodásba és megteremtünk egy negatív hitet, ami hamis igazságon alapul. Valójában az ilyen negatív hiedelmeink a legveszélyesebbek, amiket akkor alakítunk ki, amikor nehéz valamivel megküzdeni, amikor még nem értünk meg valamire, amihez azonban elérkeztünk, vagy nem vagyunk képesek a valósággal szembenézni és önvédelemből, gyengeségből olyan magyarázatokat gyártunk – amely aztán az egész életünket determinálhatja a továbbiakban és azt, ahogy a világot tapasztaljuk magunk körül.
Az egyik legfontosabb tanítás az volt az életemben, amikor rájöttem arra, hogy minden kudarc, minden bukás, minden veszteség: ajándék. Valójában a tanulás, a siker, a fejlődés útja. De kétségkívül egy zálog, amit ki kell váltani.
Hogyan? Hát úgy, hogy szemléletmódot váltasz.
Leteszed a haragot, a dühöt, a sértettséget, a kishitűséget, a félelmeket, a bűntudatot, a szégyent, mások hibáztatását, bármilyen negatív érzést, ami a mélyben tart. Elengeded azokat a következtetéseket, amelyek falakat húznak csak valójában közéd és a céljaid, a vágyaid, az álmaid közé és nem adnak konstruktív hozzájárulást ahhoz, hogy újra boldog legyél. Ehhez fel kell ismerned az előbb már említett tévedéseken, rossz következtetéseken alapuló hiedelmeid magadról, a világról, te és a világ működéséről, kapcsolatáról, lehetségesről és lehetetlenről stb.
Ne legyen kifogásod! Ez csak egy döntés.
És, amikor megváltozik a szemléletmódod, akkor elkezdesz kérdezni.
Használd a mélypontot ahol vagy. Ne menekülj ki idő előtt. Jól nézz körül. Minden árnyat, minden indát, ami ott lent fojtogat és megbénít, minden suttogást, minden apró neszt, minden lényt, ami ott a sötétben mozog, ismerj meg, szemléld meg és egyenként szabadulj meg tőlük.
Mi vezetett ide? Mi történt? Miért történt? Hogyan történt? Mi volt ebben a szerepem? – szigorúan a magad részét vizsgálva, önreflexíven! és nem másokra mutogatva, nem másokat okolva, hibáztatásban dagonyázva, nem eltolva magadtól a felelősséget. Ha így teszel, akkor ezzel a dinamikával, hozzáállással, működéssel te magad temeted el magad. Engedd el és élj a lehetőséggel! Mert a felelősség mindig a tiéd! Ekkor a kérdések és a válaszaid megértéshez fognak vezetni. Az elszenvedett történések, tapasztalattá alakulnak át. A tapasztalatból és annak megértésből pedig életbölcsesség terem.
Engedd meg magadnak a változást
Ebben az átalakulásban mi magunk is transzformálódunk, nem csak a történtekhez való viszonyunk. Fejlődünk, növekedünk egész személyiségünkben.
“Néha, mikor sötét helyen vagy az életedben, azt hiszed el lettél temetve, de valójában el lettél ültetve.”
Két opciód van a kihívások esetén: földre kerülsz és ott maradsz, vagy felállsz és okulsz.
Állj bele az erődbe
De lesz idő, amikor már az erő nem lesz választás kérdése, mert bármi is jön veled szembe az úton – te állni fogod a sarat. És képessé válsz egyre gyorsabban adaptálni a helyzeteket és egyre rugalmasabban éled meg ezeket, mert egyre jobban ismered magad, az erőd, a képességeid és már van hited magadban! Másként tekintesz a kihívásokra. Azt veszed észre, hogy inspirálnak. Olyanná válsz, mint egy harcos, aki nem fél mielőtt csatába indul- sőt, várja a küzdelmet, akár életre halálra, mert tudja, hogy győzni fog, akár önmaga, akár a világ felett.
Mindezt megélni pedig nem lenne lehetséges anélkül, hogy ne nyelne el a sötétség egy-egy pillanatra, percre, órára – de gyere vissza a fényre… amint lehet! Mert mindez csak azért történt, hogy az erődre, a képességeidre, önmagadra ismerj.
Lehetőséget kaptál. Áldott vagy!
Te vagy a mag. Fejlődj, növekedj, törj utat magadnak, tarts a fény felé, teljesedj ki, borulj virágba, add neki a világnak a színed, az illatod, a lényed – immár hiteles, autentikus önmagadként. Mert, hogy “elültettek” vagy “eltemettek”, csakis attól függ, hogy hogyan használod azt a közeget, helyzetet, tapasztalatot, életeseményt, amiben éppen most vagy, amin éppen most keresztülmész.
