Az aromaterápia célja, szubtilis és fizikai kihívások esetén is, hogy az illatok által támogatást tudjunk adni a bennünk zajló testi vagy lelki folyamatoknak. Erősíthetjük, csillapíthatjuk, előidézhetjük, vagy megszüntethetjük azokat. Ennek minden esetben meg van a maga kémiai háttere… hiszen minden kémia… még az érzelmi állapotok is.
De most nem is ezt akartam fejtegetni, hanem arról írni, amin gondolkodtam, hogy: egy ilyen időben, amikor ennyiféle információ zúdul ránk, amikor minden igaz és hamis is lehet egyszerre, amikor számos ellentmondás vesz körbe bennünket, amikor ködök fedik el a megszokott viszonyítási pontokat, akkor hogyan tudjuk megtartani magunkat a realitásban? Hogyan tudunk alkalmazkodni ahhoz, ami mindannyiunkban történik, de másképp? Kiben így, kiben úgy.
Mindannyiunkat érnek most különböző hatások, amelyek hullámokat keltenek bennünk.
Bár a világ valósága eddig is annyiféle volt, ahány szemlélő figyelte… most valahogy az alternatív valóságok megsokszorozódtak és amíg eddig a sokféle világban, amelyeket az egyes emberek személyisége formált, volt valami közös konszenzus, volt valami összecsengő, közös halmaz – visszatekintve a mostani állapotokhoz képest – inkább csak különböző nézőpontok voltak, melyek eltértek egymástól.
Most viszont mindenki választ magának egy számára elhihető és elfogadható valóságot. Van aki a vírus támadásának, van aki a gazdasági átrendeződésnek, van aki a háttér hatalmak összeesküvésének, míg mások egyszerű politikai játszmáknak a valóságát élik. Van, aki szerint van vírus, de nem veszélyes. Van, aki szerint nincs vírus, csak manipuláció által keltett hisztéria. Van, aki szerint van vírus, de igazából minden más körülötte csak a média színjátéka és figyelem elterelés. Van, aki szerint ez a vírus az a vírus. Van, aki szerint minden csak egy bizonyos oltás beadhatóságának elérésére fut ki, aminek komoly következményei lesznek. Hallottam olyat is, hogy éppen a főpróbája zajlik annak, ahogy majd leigázzák az emberiséget és éppen egyfajta szoktatási fázisban vagyunk. De találkoztam már ezek különböző variációival is… huh.
Egy biztos: mindannyian csak vélt igazság mellett kötelezhetjük el magunkat. Választunk valamit, ami hihető, amit eddigi gondolkodásmódunk, logikánk, élettapasztalatunk, irányultságaink, világszemléletünk, vagy egyszerűen teherbírásunk szerint viselhetőnek, elfogadhatónak, befogadhatónak ítélünk meg. Talán sosem fogjuk megtudni mi is történt valójában 2020-ban. Mi volt az eredője? Természetes volt-e vagy mesterséges? Veszélyes, vagy csak játék a statisztikával? Valódi veszély, vagy gazdasági, politikai, hatalmi játszma és átrendeződés? Itt és most nem is ezt szeretném megvitatni. Jelenleg mindenkinek az a valóság, amit akként ismer fel, annak ismer el és annak fogad el.… csak, hogy egy ilyen helyzetben, amikor valahogy meg kellene tartanunk magunkat valamilyen választott, de valószínűleg szubjektív realitásban milyen eszközeink lehetnek? Amikor bizonytalan, hogy hihetünk-e a szemünknek, a fülünknek, mi marad vajon, ami jó úton tart bennünket?Mindenféleképpen az egyik az, ha a tolerancia és elfogadás, ítéletmentesség szemlélődő, megfigyelő álláspontjára helyezkedünk. Egyikünk sem volt ilyen élethelyzetben még, egyikünknek sincs tapasztalaton alapuló stratégiája. Nem ítélhetünk el senkit azért, mert fél vagy nem fél, hord maszkot vagy nem, otthon marad vagy nem, oltat vagy nem, bevásárol és raktároz, vagy nem, elhisz valamit vagy nem. Most a magunk, vagyis a hétköznapi emberek szintjén, egyszerűen döntéseket és választásokat szabadna csak látni – mindenféle színezet nélkül. Sem nem jót, sem nem rosszat.
Most mindenkinek igazából önmagára kell támaszkodni sok szempontból és fel kell nőni ahhoz, hogy az ember merjen és tudjon leválni a tömegről és önálló döntéseket hozzon, főleg olyan kérdésekben, ami a saját szeretteit érinti, hiszen most a maga szintjén, a maga kis teremtett világában, mindenki önmagáért és az övéiért felelős. Sok minden nem hagyja most a tágabb és szélesebb szemlélést és azt sem, hogy azért menjünk bizonyos irányokba, mert arra tart a tömeg. (egyébként sose jó taktika). Ez a felelősség súlyos, de nem feltétlen teher, mert benne van a szabadság lehetősége is – de erről majd máskor.Amit másokért tehetünk, hogy tiszteletben tartjuk és elfogadjuk a döntéseiket és választásaikat és azoktól függetlenül, amiben tudjuk, amiben van lehetőségünk és elfogadható a számunkra, abban segítünk, ha kell. Maradnék egyébként is a kaptafámnál.
Az aromaterápia, az illóolajok nem politizálnak, nem tesznek igazságot, nem képviselnek érdekeket. Önmaguk valóságában léteznek, ami elferdíthetetlen és megmásíthatatlan. Egyszerűen jelen vannak, adják magukat és mindenféle gondolkodásmódú embernek eszközként kínálkoznak fel, legyen szó fizikai, vagy lelki kihívásról. Nekem mindig, minden helyzetben, időben, körülményben, érzelmi, szellemi, vagy fizikai kihívások esetén legfőbb eszközeim, támaszaim, segítőim. Most is.
Amikor túl sok az inger, az információ, a vélemény és a „megmondás” körülöttem, beemelem őket a meditációs gyakorlatomba is, ami számomra mindig egy szellemi tisztulás, gondolat takarítás és érzelmi visszarendeződés a középpontba. Az a pillanat, amikor az ima után beáll a csend és engedem, hogy Isten, a felsőbb tudatosság, vagy tudat feletti bölcsesség, az intuíció (igazából mindegy ki minek nevezi) megszólítson és utat mutasson.
Úgy tartják, hogy az orvosi citromfű olaj segít megőrizni a higgadtságot, még a legnagyobb kihívások közepette is. Világosságot hoz a sötétségbe, amikor halványulni látszik minden fény. A tömjén – az igazság olaja, ami segít meglátni, felismerni, megérezni a valódit. A bergamot – visszacsalogat a sötétből a fényre, amikor félelem és aggodalom mocsara lepte el a szívet. Erővel, hittel és bizalommal ruház fel önmagunk és az élet iránt. A vetiver – segít visszatalálni a gyökerekhez, a belső erőhöz, annak bennünk bugyogó ősforrásához. Ezek a legnagyobb viharban is képesek megtartani. A muskotályzsálya – életösztöneinket, intuícióinkat ébreszti és erősíti fel. A kakukkfű – bátorrá tesz ahhoz, hogy kiálljunk önmagunkért. A ciprus – enged az élettel együtt áramlani és a kontrollvesztés kétségbeeséséből a spontán reakciók, választások és döntések képességéhez segít.
