Amikor az illóolajokban rejlő hatásokról beszélünk, akkor a legfontosabb fogalmak, amivel meg kell ismerkednünk: a biohasznosulás, a diffuzió (szétáradás) és az abszorpció (elnyelődés).
Az olajok, mivel kifejezetten apró hatóanyag molekulákból állnak, könnyen be tudnak jutni a szervezetünkbe, vagyis könnyen elnyelődnek és könnyen szét is áradnak, vagyis eljutnak tetőtől talpig mindenhova.
A bejutás azonban egy dolog, az pedig egy másik, hogy szervezetünk milyen mértékben képes őket hasznosítani. Biohasznosíthatóság azt jelenti, hogy egy anyagból mennyi kerül be a véráramba és ezáltal potenciálisan elérheti-e a célszerv szöveteit.
Szoktuk mondani, hogy az illóolajok 20 perc alatt minden sejtből kimutathatóak, hiszen bármelyik módját választjuk is a felhasználásnak, kisebb nagyobb mértékben a hatóanyagok a keringési rendszerbe kerülnek, a hajszálerek pedig eljuttatják őket a szervek és szövetek szintjére. De vajon a felhasználási célunk szempontjából van-e jelentősége ennek?
Az, hogy milyen mértékben kerülnek be a véráramba a hatóanyagok, az attól függ, hogy milyen arányban tartalmaz az adott illóolaj illékony illetve lipofil, vagyis zsírban oldódó vegyületeket, illetve hogy milyen falhasználási módot választunk.
Külső alkalmazás során az illékony vegyületek könnyedén áthatolnak a sejtmembránon és kerülnek be a véráramba, míg a lipofil vegyületek megragadhatnak a bőr rétegeiben.
A lehetséges abszorpció és biohasznosulás mértéke azonban, érdekességképpen például a levendula olaján keresztül is érzékeltethető, amely 132 trillió hatóanyag molekulát tartalmaz. Ha ránézünk arra, hogy a testünk összesen kb 37,2 billió sejtből áll, akkor kiszámolhatjuk, hogy kb 4 millió hatóanyag molekula jut sejtenként ennek az illóolajnak a hatóanyagaiból.
A klinikai vizsgálatok szerint akár orálisan, vagy masszázs során, akár inhaláció által alkalmazzuk a levendula olajat, 5 perc után már mérhető a hatóanyagok szintje (linalol-acetát, linalool) a vérben. Eltérő azonban az, hogy mit, mennyi idő után és milyen mértékben lehet kimutatni. A bergapten hatónyag (bergamot) például 4 óra elteltével van jelen a legmagasabb koncentrációban, de 16 óra után is kimutatható – viszont az első 2 órában hat a legerősebben. Az előbb példaként hozott levendula ezzel szemben 20 perc elteltével már a legmagasabb koncentrációt éri el a vérben.
Az illóolajok szétáradási képessége az emberi testben kétségtelenül nagyon magas, de a kérdés: a célhatás elérése szempontjából fontos-e? A válasz egyértelműen nem. Hiszen ha a megfelelő olaj van jelen a szervezetben a megfelelő koncentrációban – a hatás megtörténik attól függetlenül is, hogy az olaj a testünk egészében jelen van-e vagy sem. A kívánt eredmény elérése szempontjából nem az a fontos, hogy mindenhol jelen legyenek, hanem, hogy megfelelő mennyiségben legyenek jelen – ezt pedig az adagolás és a megfelelő alkalmazási mód fogja meghatározni.
Az illóolaj útja a testben
Az illóolajok hatóanyagai tehát különbözőképpen hasznosulnak és különböző mértékben jutnak be a véráramba. Eltérő az is, hogy milyen utat járnak be a testben – mivel ez az alkalmazási módtól függ.
100%-os bejutást csakis az intravénás alkalmazás tenne lehetővé, ami természetesen nem reális alkalmazási mód, semmilyen körülmények között ilyen módon nem juttatjuk őket a testbe.
95%-ban kerülnek be a hatóanyagok a testbe, amikor belsőleg alkalmazzuk az olajokat (vagyis hát mások, mert mi magyarok, itt Magyarországon természetesen nem alkalmazzuk a jogszabályoknak megfelelően az olajokat ilyen módon) – ilyenkor a gyomorból, majd a vékonybélbe kerülve szívódnak fel a hatóanyagok, onnan kerülnek be a véráramba – eljutnak a különböző szervekhez, szövetekhez – metabolizálódnak a májban, majd újra a vérbe kerülnek, a vese által kiszűrődnek, kiválasztódnak és a húgyutakon át kiürülnek. (ez bizony a bejutott hatóanyagok 70-90%-is lehet)
50% a hatóanyagok hasznosulása mikor inhalálunk. A belélegzett illóolaj 95% a tüdőbe 5% pedig az agy területén fog hatást kiváltani, közvetetten, ezek hajszálerein keresztül kerül be a véráramba, majd járja be a fentebb bemutatott útvonalat.
5%-a kerül a hatóanyagoknak a véráramba, amikor helyileg alkalmazzuk az olajokat. Nagy része a bőr zsírrétegeiben és az izmok szintjén marad, ami kifejezett jó hír, amennyiben mozgás szervrendszeri okokból használjuk az olajokat regenráció érdekében, fájdalomcsillapítóként, vagy bőrszépítési, akár sebgyógyítási céllal.
Érdekes, hogy a véráramban sokkal tovább van azonban jelen a hatóanyag, mintha belsőleg használnánk ugyanazt az olajat, s ebben az esetben minimális mennyiségű plusz hatóanyag felszívódással kell számolnunk, mivel külső alkalmazás során elkerülhetetlenül, inhaláljuk is az olajat.
Mindent egybevetve, az eredményes illóolaj alkalmazás titka a megfelelő adagolás és a jól kiválasztott alkalmazási mód.
