· ·
Te mit csinálsz, amikor elfáradsz?
Vannak napok, amelyek egyáltalán nem könnyűek. Ránk nőkre általában jellemző, hogy mindent szeretnénk jól csinálni. Türelmes és tökéletes anyukák szeretnénk lenni, szeretnénk a munkánkban hatékonyak lenni és eredményeket elérni, jó lenne, ha otthon mindig rend és tisztaság lenne, ha nem lenne tele a szennyes kosár, nem állna halomban a mosogatnivaló, minden este vacsora lenne főzve, és még többször lenne sütiillatú az otthonunk, és mindezek mellett jól esne egy masszázs, egy kis kikapcsolódás és több én-idő. Bárcsak több idő jutna a barátokra, a szórakozásra, a kultúrára… nem beszélve arról, hogy ha van, akkor mennyire munkás egy párkapcsolat és azon belül is mennyiféle minőségben kellene tudni jelen lenni.
Rengeteg elvárást állítunk magunk elé és ne is beszéljünk a társadalmi szintű elvárásokról, amelyek a legkevésbé konstruktívak, sokkal inkább feszültséget és szorongást szülnek.
Természetesen ezek a belső élmények rámutatnak számos olyan értékrendbeli és hitrendszerbeli, tanult, felvett működésre és mintára, amit érdemes (nem feltétlen terápiás jelleggel) megdolgozni és rendbe tenni magunkban – de ez a folyamat egy hosszútávú lehetőség.
Mit tehetünk magunkért az adott pillanatban?
Az ilyen helyzetekben, a kihívások idején, vagy a kimerültség állapotaiban nem sokat segítenek a szürkülő napok. Jó lenne valamibe belekapaszkodni, ami azt üzeni, hogy jól csináljuk, így tovább, kitartás – vagy egyszerűen csak megengedni magunknak, hogy ne csináljuk tökéletesen, mert elég a jól is!
A legcélravezetőbb azonban, ha megtaláljuk azt a módszert, amivel képesek vagyunk energiát mozgósítani és felpezsdíteni magunkat.
Van egy rutinom – amit, miután ma is kihúzott a dagonyából bevetettem és segített, hátha jól jön nektek is most, vagy bármikor.
- Behunyom a szemem és picit visszahúzódom a külvilágtól.
- Elcsendesítem a gondolataimat és nem vagyok sem a múltban, sem a jelenben, csak az itt és most-ban létezem.
- Elképzelem, ahogy egyre jobban ellazulok, hogy oldódnak a testem határai, a tér és az idő korlátai. Engedem kiterjedni magam és beletágulni a térbe, ami körülölel.
- Majd ebből a végtelen térből elkezdem behívni magamba a végtelen energiát, ami átjár, feltölt és támogat a továbbiakban.
- Vadnarancsot inhalálok kb 3 percig, csukott szemmel, mély nyugodt légzésekkel. Nem viszek tartalmat, gondolatot, érzést bele az illatba, csak hagyom, hogy azt adja, amit ma éppen adni tud. Befogadom.
- Talpakra, tarkómra, csuklómra teszek a Motivate keverékből, picit ezt is inhalálom, de van, hogy a Balance vagy Adaptív olajokra cserélem. Ezek már mint egy pavlovi reflex kiváltja a működések szintjén azokat a tartalmakat, amelyekkel megtöltötte őket az a szándék és cél, amire megalkották – na meg amire a vegyületeik szerint hivatottak.
- Fejben összeszedem, hogy mit várok ma magamtól és rendszerbe teszem a napom. Felállítom a prioritásokat és előre az kerül, hogy minden közben jól érezzem magam.
- Emlékeztetem magam arra, hogy elég a jó is és arra törekszem, hogy lazán és könnyedén viszem végig a napot
- Beveszem a Mito2Max kapszulákat (2), mert felpörget és pótolja a hiányzó energiát, miközben fejben és lélekben is emel.
- Az ezt követő reggeli rutint után (ami sokkal jobb hangulatban telik és meghatározza a kisfiam napját is) pedig valamilyen virágolajba burkolom magam, jellemzően ez nekem a jázmin, vagy a rózsa.
- A pomanderembe teszek a Motivate blendből (vagy amit használtam) hogy, ha kizökkenek, emlékeztessen arra, amit reggel elhatároztam.
Enélkül az ilyen napokon ki sem teszem a lábam.
Ez a rutin egyébként bármikor pár perc alatt elvégezhető és nem csak reggel. A stresszes helyzetekben, a nehéz pillanatokban ha az olajaiddal félre tudsz vonulni és eszközként tudod őket alkalmazni, nagyon sokat hozzátesz majd ahhoz, hogy hogyan éled meg az adott pillanatot, napot. Hogyan veszed fel az eseményeket, hogyan reagálsz, miként válaszolsz arra, amit éppen eléd hoz az élet.
De ne hidd el nekem! Tedd próbára!
