Elérkezett az idő. Becsengettek.
Azok közé tartozom én is, akiknek más most ez a szeptember, mint szokott lenni. A kisfiunk iskolás lett. Belépett egy új életszakaszba és vele együtt mi is egy új fejezetet nyitottunk az életünkben.
Korábban azt gondoltam, hogy csak az ovi kezdés volt nehéz – hiszen a 3 év szimbiózisa után az első nagyobb lépés ez a kisgyermekkor és a felnőtté válás közti út első szakaszán. De nagyon is megérintett, hogy most kicsit másképp kell elengednem a kezét.
Csak bízhatok benne, hogy jól készítettük fel azokra a kihívásokra, amelyekkel az iskolában neki kell egyedül szembenéznie, megküzdenie. Féltem és bízom is benne egyszerre.
A megoldom a problémáit helyett egyre inkább az kap teret, hogy megfelelő eszközöket adjak a kezébe ahhoz, hogy kezelni, megélni, használni tudja az új helyzeteket arra, hogy általuk többé, egyre érettebbé, talpraesettebbé, önállóbbá és bölcsebbé váljon.
Elmúlt az az idő, amikor “anya és apa mindent megold” és helyébe lépett az “anya és apa mindenben támogat”. Már csak segítői és nem megoldó emberei lehetünk a legtöbb esetben.
Van azonban 6 tippem arra, hogyan könnyítsd meg az új életszakaszba való belehelyezkedést
Még, ha a legszuperebb iskolába is sikerült beíratnod a gyermeked és egész nap móka és kacagás veszi körül, akkor is hatalmas energiákat emészt fel benne az új környezetben való jelenlét. Új emberek, új szabályok, keretrendszerek veszik körül és mindent tanulni kell. Hogyan működik a rendszer, hogyan lehet beilleszkedni, mire kell figyelni, kire kell figyelni? Egyáltalán milyen az, hogy fenn kell tartani a figyelmet 40-45 percen át. Sokkal több dologra kell figyelni, mint az oviban, így elkerülhetetlen az önállósodás.
Új kapcsolódások alakulnak ki – felnőttekkel, gyerekekkel. Meg kell mutatnia magát ahhoz, hogy részévé válhasson a közösségnek, beilleszkedjen, érvényesüljön – képviselje önmagát.
Teremts teret arra, hogy otthon lelazulhasson
Teljesen valid, hogy az iskolában a kereteket és a szabályokat követő (vagy nem követő) gyerek ebben az impulzusokkal teli környezetben elfárad, kimerült lesz.
Sokszor otthon engedik ki a feszültséget. Ez egy jó jel. Engedd! Otthon, ahol elfogadás, szeretet és biztonság veszi körül megteheti, hogy felszabadul és ledob minden láncot magáról. Jelöld ki ennek a kereteit, határait – aztán engedd benne szabadon.
Te pedig maradj nyugodt! Érzékenyebbek, alacsonyabb a tűrésküszöb – de mi felnőttek sem vagyunk mások, csak már megtanultuk ezt kontrollálni. Néha túlságosan is…
Beszélgess sokat és még többet
Szeretem hallgatni a kisfiam élményeit. Neki pedig sokat segít a nap eseményeinek a feldolgozásában, amíg a hazafelé vezető úton átbeszéljük, hogy mi minden történt vele a nap során. Ilyenkor csak hagyom, hogy meséljen. Igyekszem nem faggatni, hiszen olyan is van, hogy majd csak később – amikor már belelazult a fészek melegbe – fogja elkezdeni a nap eseményeinek megosztását.
Szülőként, olykor-olykor teli van a fejünk a munkával, a saját dolgainkkal, gondjainkkal, de az éber figyelem és értő jelenlét minden gyereknek jár. Tedd félre most a saját gondolataidat – neked is jól jön a kikapcsolás, meglátod a kisiskolás élménybeszámolója után felfrissült aggyal nézel majd szembe a kihívásaiddal.
Az új élményekben való kapcsolódás, a meghallgatás, az őszinte érdeklődés pedig táplálja, erősíti az összetartozást és a “számítok” és “fontos vagyok” érzését a gyermekedben.
Oldd a szorongásait
Könnyen lehet, hogy a suliból nem egy boldog és feldobott gyereket kapsz vissza. Nem, hogy nem impulzív, aki felszabadultan tombolja ki magából nap feszültségeit, hanem teljesen befelé fordul.
Vannak, akik gyorsan tudnak alkalmazkodni a változáshoz, míg másoknak ehhez több időre van szükség – teljesen rendben van.
A figyelem, az érintés, a közös csend, a pozitív megerősítés ilyenkor elengedhetetlen.
Mesélj a saját élményeidről, emlékeidről, megéléseidről. Arról, hogy miként oldottál meg benned szorongást keltő helyzeteket, vagy hogyan mentél keresztül a kisiskolás kori nehézségeiden. Máris érezni fogja, hogy nincs vele baj, nincs egyedül és még ha most nehéz is, jól jöhet ki a helyzetből.
Kell a pihenő
Az egész napos figyelem után bizony kell a pihenő! Még ha már nyáron el is maradt az oviban megszokott délutáni alvás – suli után valamiféle relaxáció jól tudja segíteni a gyerekeket is abban, hogy újabb energia tartalékokat mozgósítsanak. (persze már a feszültségoldó láncledobás után)
Ha járatos vagy a relaxációs technikákban, ideje elkezdeni átadni a tudásod. Ha nem, akkor keress a közeletekben egy gyerekjóga oktatót – meglátod a jóga csodákat tesz a gyerekekkel.
Adj pozitív keret a napnak
Elképzelhető, hogy a kicsiknek még kell az, hogy a sok kényelmetlen és ismeretlen helyzet után segítsünk abban, hogy a nap végül pozitív keretet kapjon.
Tegyél fel neki olyan kérdéseket, amely a pozitív dologra irányul és felidézésükkel azokat nyomatékosítja:
Ki volt ma kedves hozzád? Kivel beszélgettél a legtöbbet? Kivel tudtál nevetni egyet? Mi tetszett ma a legjobban?
Hasonló kérdéseket tettem fel, amikor az esti hálaadást emeltem be az elalvás előtti rutinunkba. Ahogy a felnőttek esetében, úgy a gyerekeknél is megfigyelhető, hogy egyrészt a pozitív napi élmények megerősítései hozzásegítenek a nyugodt, pihentető és mély alváshoz, másrészt megerősítik abban, hogy a pozitív dolgokra fókuszáljon, harmadrészt a következő napokban egyre több pozitív kisebb nagyobb élmény kincset fog tudni gyűjteni – hiszen a figyelme egyre inkább erre fókuszált.
Erősítsd meg és ismerd el! Dicsérd!
Minden kisgyereknek fontos, hogy a szüleitől pozitív visszajelzést és megerősítést kapjon. A gyengeségei észrevétlen erősítése mellett fontos, hogy az erősségeit viszont hangsúlyozzuk. Ezzel hozzájárulhatunk, hogy elismerje és pozitívan értékelje magát, felismerje, észrevegye, hogy mennyi mindent jól csinál. Önbizalmat fog adni neki.
Aki ismeri a gyerekét pontosan tudja, hogy a nap folyamán mi okozza neki a legnagyobb kihívást. Van, akinek az egy helyben lét az órák alatt, valakinek az, hogy oda-vissza cserélje a váltócipőt, vagy az, hogy az iskolából kikerüljön minden, ami reggel az iskolába ment, a tolltartótól az ebédes dobozig.
Fejezd ki, hogy mennyire értékeled, hogy ezekben a helyzetekben ő helytáll. Értékeld akkor is, ha még nem tökéletesen sikerül valami és még csak próbál mindenre figyelni amire kell. Ismerd el, biztasd és mondd el, hogy büszke vagy rá!
