A legtöbben nagyon ragaszkodunk a megszokásainkhoz. Valamilyen módon szocializálódunk, eltanulunk mintákat a szüleinktől, nagyszüleinktől – szokásokat, rutinokat alakítunk ki általuk. Nehezen vesszük sokszor észre, hogy ezek milyen mértékben determinálnak és korlátoznak bennünket. Merevvé válunk és olyan eszközökhöz, sablonokhoz, megoldóképletekhez ragaszkodunk, amelyeknek talán végig sem gondoljuk a valós következményeit, hatásait, nem kérdőjelezzük meg eredményességüket, érvényességüket. Benne tartjuk magunkat egy bizonyos keretrendszerben és előttünk kitaposott ösvényeken haladunk, nem is mérlegelve azt, hogy vajon oda vezet-e az út, ahová mi szeretnénk megérkezni.
Tulajdonképpen ezt jelenti a komfortzóna. Ami ismert, biztonságos, kényelmes. De egyúttal az is igaz rá, hogy nem tartogat kihívást, újdonságot, a felfedezés örömét és annak lehetőségét sem, hogy új, akár az életünket, a gondolkodásunkat, a szemléletmódunkat átformáló tapasztalatokat szerezzünk vagy fejlődjünk.
Nagyon szeretem azt, hogy a munkám során már akkor hatással lehetek mások életére, amikor még csak a tartalmaimon keresztül, ismeretlenül kapcsolódunk.
Ilyen hatásnak tartom például azt, amikor valaki éppen csak elgondolkodik a saját keretrendszerén, az eszközkészletén, azon, hogy milyen megoldásokban is gondolkodik és honnan erednek ezek, milyen hiedelmeken, hitrendszereken alapulnak. Ennek következménye pedig az, hogy elkezdődik a megkérdőjelezése annak, hogy az-e az egyetlen üdvözítő út, amin jársz és azért jársz-e rajta, mert ez az üdvözítő a számodra, vagy azért, mert nem is gondolkodtál rajta, hogy lehetne más, mivel nem ismersz esetleg mást.
Már hosszú évek óta foglalkozom különböző szerepekben azzal, hogy az emberek egészségkultúráját, gondolkodásmódját formáljam. Szeretek hozzájárulás lenni ahhoz, hogy más minőségbe emeljék nem csak az egészségük gondozását, hanem önmaguk fejlesztését, a különböző életterületeken megszerezhető kompetenciájuk által a magukhoz való viszonyuk minőségét, az önmagukkal való fizikai vagy érzelmi kapcsolódás mélységét. Ez talán még messzebbre mutat és nagyobb transzformációs erőt és képességet jelent, mint a fizikai test állapotának gondozása önmagában.
Jó látni, ahogy klienseim képessé válnak arra, hogy átformálják az életüket.
Az állomások
- Új impulzus, amikor találkozol egy addig ismeretlen eszközkészlettel
2. Azáltal, hogy a sajátodra tekintesz, végig gondolod, hogy Te jelenleg milyen eszközöket és miért használsz, vannak-e egyáltalán minden kihívásodra válaszaid és megfelelő megoldásaid: a testi diszkomfortjaid kezelésére, a tüneteid enyhítésére, az érzelmi állapotaid segítésére, arra, hogy fokozd a hatékonyságodat, eredményesebbé tedd magad a sport, a karrier, az önfejlesztés területein és rengeteg dolgot lehetne még is felsorolni – tudatosabbá válsz arra, hogy mi is van, vagy nincs valójában a kezedben.
3. Felméred, hogy a testi-lelki egészség és jóllét helyreállításának, megtartásának, fejlesztésének a területén alkalmazott dolgok milyen hatást fejtenek ki. Rendelkeznek-e rövid vagy hosszútávú mellékhatásokkal? Miket juttatsz be a szervezetedbe, amikor ezeket alkalmazod? Valójában egészségesebbé válsz-e általuk? Megoldják-e vagy tompítják, elfojtják csak ezek a különböző fizikai, mentális vagy érzelmi tüneteket? Mennyire jelentenek holisztikus választ a kihívásaidra. A tüneteket csökkentik, vagy a kiváltó okokat szüntetik meg?
4. Ilyenkor érkezik egy válasz, ami, ha Te is tudatosságra és proaktív működésre törekvő ember vagy, annak irányába tol valószínűleg, hogy kimozdulj abból a bizonyos komfortzónából, amiben benne vagy éppen és tágítsd a határaidat, merj elindulni új utakon. Ez pedig két kérdéssel indul: mit tehetek másképp? Mit tehetek önmagamért?
Általában ebben a pillanatban még nem vagyunk kapcsolatban, mégis annyi minden történt. Számos dolgot végig gondoltál és mérlegeltél. Talán annak súlyát is megérezted, hogy az életeddel kapcsolatos felelősség csakis a Tiéd, senki nem fogja átvállalni. Döntéseket hozol, amelyek nagyban befolyásolják az életed minőségét.
Ezt felismerve pedig beleérkezhetsz a következő szakaszba, ami szerintem nagyon izgalmas.
A legfontosabb állomása ennek a szakasznak, amikor felismered, hogy az eddigi megoldásaid kívül voltak rajtad.
- Mindig másnak adtad át a kompetenciákat, hogy rendelkezzen a Te egészséged és ezáltal életed felett.
- Olyan eszközöket használtál, amelyek csak elfedték, de nem szüntették meg a kihívásaidat, miközben számos következményt hagytak maguk után, vagy nem is hozták azokat az eredményeket, amiket vártál.
Mit tehetsz?
Felelősséget vállalsz és elkezded bővíteni a kompetencia határaidat a saját életedben. Olyan eszközöket gyűjtesz, amelyek támogatni tudnak abban, hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy önrendelkező és öngondoskodó életet élj. Olyan eszközöket, amelyek elvárt hatásokat hoznak minden szinten az életedbe.
Ez a folyamat nem csak a komfortzóna elhagyásáról és ennek következtében a fejlődés, a haladás lehetőségéről szól. Szól, arról is, amikor megérkezünk a komfortzónán túli varázslat terébe.
Tény azonban az, hogy ebben a térben lenni, azt is jelenti, hogy benne vagyunk egy átmeneti állapotba. Amikor nincsenek ott a régi keretek, a viszonyítási pontok, elengedődnek a megszokott rutinok, megoldóképletek – ezáltal fellazul az életünk egyik szegmensének a kohéziója. Ott vannak az új eszközök, de még nem bízol benne, bizonytalan vagy használni. Ez egy érzékeny időszak. Viszont éppen ezért tud a varázslat tere lenni.
Új megoldásokat próbálsz, új, ismeretlen módon közelítesz a megszokott hétköznapi kihívásokhoz és a nyitottságod, bátorságod, rugalmasságod okán felfedezéseket teszel, jó tapasztalatokat szerzel, eredményesség, kompetensé válsz nem csak az egészségedben, hanem számos életterületen. Ennek az lesz a gyümölcse, hogy elkezded felemelni, felszabadítani magad és elindulsz önmagad egy frissített verziója felé, tele magabiztossággal és sikerélményekkel, hogy ebben stabilizálódj újra és váljon egésszé a Téged alkotó és alakító kohézió.
