Néha beugrik és elborzaszt a mondás, ami el-el hangzik köztünk illatos, füves asszonyok, fito és aromaterapeuták között, hogy “azoknak a boszorkányoknak vagyunk a leszármazottai, akiket nem sikerült megégetni…” elborzaszt, mert rengeteg nőt öltek meg koholt vádakkal azért, mert ismerték és fel tudták használni a Természet adta növényi erőket, s akiknek tudását később kolostorok falai közé zárták.
Aztán mégis megmosolygom, mert tudom, látom, érzem, tapasztalom, hogy a tudásuk, a nők különleges intuitív kapcsolódása a gyógynövényekkel, az érzékünk hozzájuk, az intuícióink, amelyek sokszor sugalmazzák, mikor és hogyan alkalmazzuk őket, a vonzódásunk feléjük – nagyon is élnek bennünk is, modern nőkben.
Van valami érezhető, ősi kapcsolódás ezekkel az asszonyokkal, akik ismerték a füveket, fákat, gyökereket és mindazokat a támogató erőket és minőségeket, amelyeket hordoztak magukban. Egyre többen és többen térünk vissza ehhez a kapcsolódáshoz. Ezzel nem csak az ősi tudásokhoz érünk vissza, nem csak azokat elevenítjük fel, hanem a Természet által megfogalmazott természetes rendhez is, amelybe belesimulnak az illatok.
A női test és lélek folyamatos törődést és támogatást igényel és ebben fantasztikusan együttműködnek velünk.
Nem, nem azért mondom ezt, mert azt gondolom, hogy a nők gyengék – sőt, azt gondolom, hogy a nők nagyon is erősek és ezt senki sem tudja megcáfolni, aki látja, hogy mennyi síkon tudunk jelen lenni egyszerre – amolyan multi tasking üzemmódban.
Nő, anya, szerető, otthont teremtő, dolgozó, tápláló, gyógyító, szervező, megtartó – és fogadok, hogy hozzá tudnátok még tenni – hanem azért, mert a női ritmus, amit ebben a ciklikus létezésben megélünk, nagyon kevés teret kap arra, hogy a maga rendje szerint működjön.
Nem tudom, hogy van-e az eszköztáramban sokoldalúbb, mint az illóolajok. Számtalan módon, formában, térben alkalmazom őket itthon, vagy bárhol és van valami misztikus belegondolni, hogy ezek a tiszta esszenciák, amelyek tudásán, tulajdonságain, energiáin mint sem változtatott az idő múlása, ugyanazokat a dalokat suttogják az én fülembe is, mint valamikor, valahol az erdő asszonyainak.
