A világ legtermészetesebb érzelmi szükséglete az, hogy megéljük a másokhoz való kapcsolódás és összetartozás különböző formáit. Ez az egyik alapfeltétele az érzelmi jóllétnek. A kapcsolódás és a kötődés, az elfogadás és a megbecsülés, a megértés és az empátia, az intim és bizalmas tér megtartó ereje hozzájárul a pszichológiai stabilitáshoz és az egyéni boldogságunkhoz. Azok a kapcsolatok, amelyekben az emberi közösségek, barátságok és szerelmek virágozhatnak, elősegítik hogy kreatív, tartalmas életet éljünk és magas szintre emeljük teljesítőképességünket és életminőségünket, hiszen folyamatos fejlődést tesznek közvetve és közvetlenül is lehetővé számunkra, egyénként, közösségként és párként egyaránt.
Egy kapcsolatban, bármilyen minőségű is – baráti, szerelmi, közösségi, vagy akár társadalmi – rengeteg tápláló erőt és értéket adhatunk és kaphatunk és legalább ennyit veszíthetünk is. Utóbbi mély szomorúságot és fájdalmat hagy maga után. A csalódás keserű ízét hosszú ideig érezhetjük, de még ha sok időbe is telik a gyógyulás, érdemes visszafejteni akár hosszú évek történéseit, s bennük a saját felelősségünket megkeresni. Bármi is történt, destruktív hosszútávon az áldozatiságban elmerülni – azzal együtt, hogy fontos kimondani és nevén nevezni azt is ami velünk történt, amit megéltünk. Szembe kell nézni azzal, hogy mi miért, milyen belső működések, hiányok, betöltetlenségek miatt váltunk nyitottá egy ilyen kapcsolatra és miért maradtunk, ha maradtunk benne és tudat alatt milyen szerepet vállaltunk, vettünk magunkra… akár hosszú évekig. Az ebből fakadó felismerések segíthetnek abban, hogy időben elkerüljük, hogy még egyszer egy olyan kapcsolatot tápláljunk, ami mérgező számunkra.
Ebben a furcsa, sok tekintetben értékvesztett világban, az emberi kapcsolatok is torzulnak, hiszen látjuk, érezzük, tapasztaljuk, hogy mentálisan és morálisan milyen mértékben romlik rohamosan az emberiség kollektív állapota, ha a nagy összképre nézünk. A toxikusság ebből kifolyólag nem csak a párkapcsolatokra lehet jellemző, hanem barátságokra, családi kapcsolatokra, akár munkahelyi interakciókra is kiterjedhetnek – de érdemes társadalmi szinten is párhuzamokat, analógiákat vizsgálni.
A toxikus kapcsolatokban, vagy más néven mérgező kapcsolatokban, az egyik vagy mindkét fél negatív hatásoknak van kitéve mentális és emocionális értelemben egyaránt. Ha ilyen helyzetben érzed magad és nem találod a kiutat, feltétlen kérj segítséget!
Miért jön létre a toxikusság egy kapcsolatban?
Sokféle hiányosság, megdolgozatlanság adhat táptalajt egy mérgező kapcsolatnak. Gyakran a kommunikációs hiányosságok, a konfliktuskezelési problémák és az egészséges határok kijelölésének hiánya, önérvényesítési problémák, negatív viselkedési minták, társfüggőség és kontrollkényszer, önbizalom-, vagy az önszeretet hiánya, vagy hozott mintáink, sémáink tudattalan ismétlése – mind olyan működés, amin szépen virágozhat egy destruktív kapcsolódás. Azok, akik maguk is küzdenek az érzelmi szabályozással vagy nem képesek mások érzéseit és szükségleteit megfelelően kezelni, felismerni, elismerni, hajlamosabbak lehetnek toxikus kapcsolatok kialakulására, vagy akiknek alacsony az önbecsülésük, borderline vagy nárcisztikus jellemzőkkel rendelkeznek. Ilyenkor az egyik fél domináns vagy manipulatív viselkedést kezd tanúsítani. Emellett azok, akiknek nehézségeik vannak az empátiával és az együttműködéssel, szintén könnyebben találhatják magukat toxikus kapcsolatokban, aktív szereplőként.
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan kerülhetjük el, hogy toxikus kapcsolatban találjuk magunkat, mélyen bele kell néznünk a sérüléseink gyökereibe. A múltból hozott terhek, melyeket megdolgozatlanul cipelünk, a fájdalom, melyet nem gyógyítottunk meg árnyékot vetnek a jelenre azzal, hogy érzelmileg kiszolgáltatottá tesznek egy másik ember számára.
Az érzelmi hiányokkal, játszmákkal, kielégítetlen szükségletekkel és torzult dinamikákkal átszőtt kapcsolatokban, amelyekben úgy vagyunk jelen, hogy nem vagyunk tudatosak a kapcsolatot a részünkről és a másik részéről mozgató erőkkel, a személyes fejlődés és az egészséges, együttműködő, egymást támogató és segítő, akár gyógyító kapcsolatok kialakítása jelentős kihívást jelenthetnek. Az ilyen kapcsolódásokban az önazonosság elvesztése sokszor észrevétlenül, lassan következik be, ahogyan próbálunk alkalmazkodni egy olyan valósághoz, mely csak részben tükrözi saját igényeinket, szükségleteinket és értékeinket. A másik fél által vélten, vagy valósan elvárt szerepekbe való asszimilálódás, beolvadás napról napra burkolja homályba valódi énünket, míg végül teljesen feloldódunk benne.
Egy sérült kapcsolódásban való eltévelyedés fájdalmas tanulság. Hosszú éveket vesztegethetünk el az életünkből, megfeledkezve önmagunkról. A kapcsolati egyensúly hiánya, a kölcsönösség hiánya, a figyelemhiány, az érzelmi széthúzás és a saját igényeink figyelmen kívül hagyása mind az önmagunktól való elidegenedés útját szegélyezik.
Ahelyett, hogy a kapcsolatban gyógyulnánk, vagy közösen fejlődnénk, növekednénk, tovább mélyítjük a korábbi sebeket, amelyek belesodortak egy mérgező kapcsolatba és a saját magunkra irányuló figyelem egyre inkább elvész az érzelmi zűrzavarban.
Ha bármikor is részed volt ilyen kapcsolódásban – és ezt fel is ismerted – tedd meg magadért, hogy a lehető legtöbbet tanulsz belőle, hiszen így lehetséges csak a gyógyulás azokból a károkból, amit az életminőségedben, a mentális jóllétedben szenvedtél el. Mindez elég motiváció kell legyen ahhoz, hogy a saját felelősségedet vállald és változtass.
Milyen károkat okoz egy toxikus kapcsolódás?
Ha úgy érzed, hogy a kapcsolatod hatására egyre bizonytalanabbá válsz, szorongani kezdesz, motiválatlanná és depresszióssá válsz, stagnál az életed személyes és szakmai fejlődésed tekintetében egyaránt, beszűkült a szociális tered, nehezen hozol döntéseket, nem bízol magadban – mindez annak a jele lehet, hogy a kapcsolatodban (persze nem csak a párkapcsolatodban, hanem az önmagaddal ápolt kapcsolatodban) valami nem működik jól.
A toxikus kapcsolatok is egy bizonyos spektrumon mozognak. Van, amiben „csak” függővé válsz a másik véleményétől, döntésétől, hangulatától, szélsőséges esetben pedig akár saját józan eszed is kétségbe vonod a folyamatos gázlángolások és manipulációk hatására. Éppen ez az, ami sokszor megnehezíti a kilépést egy ilyen kapcsolatból, hiszen miközben módszeresen leépítik a folyamatos kétségbevonással és megkérdőjelezéssel, sugalmazásokkal az ítélő-, döntés-, és életképességed – ezek ellenére kell még meglévő életösztönödre hallgatnod és, ha kell a semmibe lépned.
Mindig van kiút!
Az önazonosság elvesztése, a másikban való feloldódás általában a sérült és toxikus kapcsolatok alapja és kezdete. A kulcs azonban nem a kapcsolatok elkerülése, hanem a tudatosság, az önismeret és a gyógyulás felé vezető út megtalálása. A múltbéli sebek feldolgozása, az érzelmi hiányok, szükségletek felismerése és a saját értékeink és értékrendünk megtalálása, határaink pontos felfedezése a kulcsok, melyek segítenek visszatalálni önmagunkhoz. Gyógyulásunk záloga a kíméletlen szembenézés önmagunkkal, sebeinkkel, mindazokkal a tényezőkkel, amelyek ezidáig csak sodortak – anélkül, hogy valóban tudatosan és szabadon dönthettünk volna sorsunk és kapcsolódásunk alakulásáról önmagunkkal és egy másik emberrel.
Az egyedüllét gyógyít
Kétségtelenül szükségünk van kezdetben egyedüllétre.
Az egyedüllét egy lehetőség arra, hogy mélyebb kapcsolatba lépjünk saját magunkkal. A belső erőforrások felfedezése, önmagunk megismerés, megértése, önmagunk újra értelmezése és az önelfogadás leginkább ennek idején valósul meg teljesen.
Az egyedüllét egy olyan szakasz, amikor az ember kibontakozhat saját egyediségében és erejében. Kihívás és lehetőség az önfejlesztésre és a mélyebb önismeretre. Az egyedüllét a belső erő kovácsolója. A szeretetteljes kapcsolat kiépítésének alapja önmagunkkal. Lehetőséget teremt arra, hogy felismerjük, milyen az, amikor a saját erőnkből boldogulunk és képesek vagyunk a boldogságot és teljességet megélni önmagunkban.
Persze, az egyedüllét nem zárja ki a kapcsolatokat az életből. De már tudod, hogy nem a másik féltől függsz a boldogságodat illetően, hanem egy olyan kapcsolódásban fogod megtalálni az igazi örömöt, ahol két szabad ember választja egymást és, hogy együtt jár egy olyan úton, amely mindkettőjük számára értelmes és boldogító.
Az egyedüllét nem gyengeség, hanem erő. Az önazonosság megtalálása és az autentikus élet kialakítása az egyedüllétben rejlik. Ahhoz, hogy másokkal boldoguljunk, először magunkat kell megismernünk és elfogadnunk. Ennek ideje arra tanít, hogy az egyedüllét nem a magány veszélyes mélyébe taszít, hanem a szabadság és boldogság magasabb szintjeire emel. Nem csupán egy állomás az úton egy új és minőségibb kapcsolódás felé, hanem egy olyan tapasztalat, amely gazdagítja, megerősíti és kibontakoztatja a lélek legszebb részeit. Az egyedüllét művészete egy erős nő vagy férfi kezében élettel teli, színes palettává válik, amelyről mások is inspirációt meríthetnek az autentikus élet megéléséhez.
Megtanulni a leckét
Az önmagunkkal való kapcsolat megőrzése és az önazonosságunk megtartása egy toxikus kapcsolódásra hajlamos ember számára, nem könnyű feladat még a társadalmi és szociális dinamikákban sem, nemhogy az érzésekkel és érzelmekkel átszőtt személyes kapcsolódásokban ezért is kell minden energiáddal a gyógyulásra fókuszálnod.
A fájdalmak és a kihívások között rejlő gyógyulási potenciál felismerése lehetőséget teremt arra, hogy megtaláljuk az utat a sötétből az önazonosság ragyogó fényébe. A saját értékeink és igényeink megerősítése által végre elhagyhatjuk az érzelmi viharok zónáját, és újra megérkezhetünk elsősorban önmagunkhoz. Egy olyan egészséges és mély kapcsolódáshoz, amely a továbbiakban minden kapcsolódásuk alapjául szolgál.
Gyógyulás egymás által
A gyógyulás útján járva fontos felismernünk, hogy bár az önmagunkon végzett munka képes sok sebet begyógyítani és számtalan diszfunkciót korrigálni, a kapcsolati sérüléseket gyakran éppen kapcsolatokon keresztül gyógyíthatjuk meg. Az új kapcsolatok ereje nem csupán az egyén belső munkáján, hanem az együttműködésen és az egymás iránti nyitottságon is alapul.
Bár a személyes fejlődés sosem ér véget, és mindig jelen van az önmagunkkal való folyamatos munka, az érzelmi sebek, amelyek egykoron kapcsolódási traumákat hoztak létre, gyakran a kapcsolatokban találják meg a gyógyulás terét. A támogató társ jelenléte és megértése olyan lehetőséget kínál, amelyben a múltbeli sebek mélyebb szinten gyógyulhatnak meg.
Ezért is fontos, hogy ha már adtunk magunknak némi én időt a gyógyulásra, ne várjunk egy új kapcsolattal arra, hogy teljesen rendben legyünk, és minden sebet begyógyítsunk önmagunkban – hiszen ez nem is teljes mértékben lehetséges. A kapcsolódás alapvető emberi szükséglet. És ezúttal másképp választunk. Nem lépünk kétszer ugyanabba a folyóba.
A folyamatos személyes fejlődés ugyan elképesztően fontos, az érzelmi gyógyulásnak teret kell adnunk a kapcsolatainkban is. A tudatosság, melyet hozunk magunkkal egy kapcsolatba, lehetővé teszi számunkra, hogy felismerjük saját sérüléseink hatását, az azok által kiváltott működéseket, triggereket – melyeken bizonyos mértékig és mélységig együtt dolgozhassunk rajtuk a társunkkal.
Önazonos élet építése
A tudatos párválasztás és az őszinte kommunikáció révén teremthetünk biztonságos környezetet a gyógyulás számára. Olyan társat választva, akivel bizalommal megoszthatjuk múltbeli sebeinket, lehetőséget teremtünk a kölcsönös támogatásra és az együtt megélt fejlődésre. A kapcsolati tér, melyben a sebek felszínre kerülnek és meggyógyulnak, hozzájárul ahhoz, hogy ne csak önmagunkkal, hanem egymással is mélyebb szinten kapcsolódhassunk.
A kapcsolati gyógyulás tehát nem csak a saját sérüléseink feldolgozásában rejlik, hanem a másik emberrel való összekapcsolódásban és a kölcsönös támogatásban is. Az új kapcsolatok így válnak a gyógyulás értékes és kölcsönös területévé, ahol mindkét fél fejlődése és gyógyulása előtérbe kerül. A tudatosság és a bizalommal teli, őszinte kommunikáció ezen az úton kulcsszerepet játszik, mivel lehetővé teszi, hogy a kapcsolat ne csak az önmagunkkal való munka folytatását, hanem a közös növekedést, fejlődést és gyógyulást is szolgálja.
