Mostanában a “bezárul egy ajtó” mondatot több aspektusában is megtapasztaltam. Bezárult nem csak körülöttem, mindenki körül sok minden, sokféleképpen. Elszigetelődtünk, új kapukat, tereket nyitottunk akarva-akaratlan és rajtunk áll a döntés, hogy ezt miként éljük meg és hogyan használjuk fel konstruktívan a jelen pillanatban és a további életünk során.A határaimat ismerve tudom, hogy vannak szituációk, főként a számomra távoli és ismeretlen helyzetek, amelyek le tudnak blokkolni és teljesen befagyasztják a gondolkodásomat. Amíg nem csillapodik a pánik, az aggodalom, vagy a félelem addig képtelen vagyok arra, hogy összerakjam a megoldóképleteimet a fejemben, ezért kritikus helyzetekben az a legfőbb törekvésem, hogy visszataláljak a higgadt, nyugodt, belső középponthoz, ami akkor is képes távlatokat nyitni és új utakat, lehetőségeket mutatni, amikor minden más bezárul körülöttem és akár csapdába esve is érezhetném magam. Volt alkalmam az elmúlt évek alatt jó pár eszközt összegyűjteni ahhoz, hogy képes legyek krízis helyzetekben visszaszerezni a kontrollt magam felett. Önismeret, vagyis hogy tudom magamról, hogy mi az első reakcióm és igyekszem nem annak alávetni magam, sőt megelőzni azt. Tudatos feszültség és stressz oldás, relaxáció, légzés tudatosság. Illóolajok, amelyek nem csak kiegészítik és támogatják az előző sort, hanem sokkal többet tesznek annál. Segítenek visszaszerezni a szabadságom. A szabadság iránti vágyam a legerősebb késztetésem. Mindig is betörhetetlen, megzabolázhatatlan és kontrollálhatatlan voltam, bár ahogy idősödöm, érzem, hogy lágyulok, finomodom, megtanultam alkalmazkodni és idomulni, ha kell. (A párom szerint egyébként nem 
.) Ezekben az esetekben, mint fentebb írtam, éppen azt élem meg, ami számomra a legnehezebb: a szabadságom csorbulását. Számomra a szabadság azt jelenti, hogy dönthetek, választhatok – nem csak megoldásokat, lehetőségeket – hanem saját reakcióim milyenségét is. Aki képes minden szenzitív tulajdonsága ellenére uralni az érzelmeit és reakcióit, igazán szabad, mert a saját gondolataink, érzéseink tudnak leginkább gúzsba kötni.De hogyan adják vissza a szabadságom az illóolajok? Sokféleképpen. Például azáltal, hogy visszasegítenek a nyugodt, harmonikus és kiegyensúlyozott vagyis cselekvőképes állapotba – mert segítenek ellazulni, relaxálttá válni és szelíden lecsillapítanak. Vagy úgy, hogy hozzájárulnak a szellemi teljesítőképességemhez, a koncentráláshoz, a fókuszáltsághoz – így megfelelően tudok tájékozódni, akár a külvilágban, akár önmagamban és megtalálom a megoldásokat.Hangolják az elmémet és megtartanak a földön, a realitásban ahelyett, hogy a félelemek, aggodalmak, szorongások által vetített képek ragadnának magukkal. Reflexeket alakítok ki általuk. Ami azt jelenti, hogy az olajokhoz kapcsolt gondolatok, tartalmak, “programok” képesek kiváltani egy-egy érzelmi vagy tudatállapotot, amikor megérezzük az illatot. Ezt az előnyt könnyen a magunk javára fordíthatjuk – ha egyfajta befektetésként a jövőnkbe, vagy a jövőben átélt érzelmek és reakciók tudatosságába – kidolgozzuk magunkban ezeket.És volt, hogy egészen klasszikus módon tett szabaddá már egy üveg illóolaj, amikor szó szerint zárva voltak az ajtók és egyre nehezebbé váltak a falak. Néhány légzés és hol a szibériai fenyőerdőkben, hol hatalmas levendula földeken, hol egy mosolygós narancsligetben jártam egyetlen szempillantás alatt. A tudatosság, képzelő erő, a szándék és az illat szövetsége olyan erőforrás számomra, amelyek minden külső körülménytől függetlenül emlékeztetnek arra: szabad ember vagyok!
