Bár mindannyian szeretnénk egészségügyi vagy egyéb kihívások nélkül élni, mégis tudjuk, érezzük, hogy minden elvileg negatív előjelű történés, folyamat az életünkben azt a célt szolgálja, hogy fejlődjünk benne és általa. Amikor az ember sikeres, eredményes ebben a fejlődésben, akkor nem azt fogja tapasztalni, hogy nincsenek problémái, hanem azt, hogy ezek a kihívások egyre kevésbé megterhelőek, mert adott esetben tudatos jelenlét által egyre inkább fejlődik abban való képessége, hogy megoldja és kezelje a különböző helyzeteket.
Azt érzem, hogy a hétköznapi aromaterápia is ehhez ad eszközöket az olajok által. Elkezdjük őket alkalmazni és nem feltétlen lesz kevesebb problémánk, kihívásunk, nem biztos, hogy soha és egyáltalán nem betegszünk meg, nem biztos, hogy a testünkben, az elménkben, a lelkünkben nem indulnak el kóros folyamatok (bár nagyon jellemző – haha), hanem azt, hogy lesznek eszközeink, s általuk közvetetten képességünk arra, hogy ezeket megoldjuk, ezekből kihúzzuk magunkat. És minél többet használjuk eszközeinket, minél gyakorlottabbá, rutinosabbá válunk ebben, annál cizelláltabban, fókuszáltabban, célorientáltabban fogjuk használni őket.
Ez a fajta felhasználói evolúció egyébként pont olyan, amikor elsajátítunk például valamilyen mozgásformát, jógát, thaichit, harcművészetet. Első körben edzés, amíg alkalmassá tesszük a testünket arra, amit a mozgásforma végső célja megkövetel, de ez önmagában csak a felkészülés. Aztán egyre könnyebbé, készség szintűvé válnak a mozdulatok és maga az út nem küzdelem lesz, hanem művészetté válik.
Valahogy így van ez az olajokkal is. Megtanuljuk használni ezt az eszköztárat – persze eleinte rengeteg kérdést teszünk fel a tanácsadónknak, képződünk, utána olvasunk, tapasztalunk, hibázunk… – aztán valahogy ösztönössé válik, hogy mikor miért nyúlunk, hogyan ismerjük fel lelki, szellemi, fizikai szükségleteinket, amiben támogatást kaphatunk az olajok által, aztán művészi módon alkalmazva az olajokat elkezdjük proaktívan vezetni általuk önmagunkat, hiszen ekkorra nem csak a szükséges tudásunk van meg ehhez, hanem megtanultunk magunkra is odafigyelni értő és érző módon.
Leszünk betegek, lesznek kihívásaink, lesznek különböző területeken nehézségeink, DE lesznek eszközeink és megoldásink arra, hogy ezek ne nyerhessenek kontrollt felettünk és az életünk felett. A lehető legépítőbb módon, könnyedén, elegánsan és „illatosan” lépjünk ki ezekből a nemkívánatos helyzetekből.
