Illattalan – az anozmia árnyékában

Hosszú évek óta itatják át az illatok a napjaimat. Intenzíven jelen vannak az ébredés pillanatától egészen az elalvásig, de jelen vannak és hatnak még ezután is, túl az álmodás határain. Használom őket a különböző napszakokban, érzelmi állapotokban, kihívások közepette. Életszakaszokon kísérnek át és segítenek, támogatnak. El sem tudtam képzelni, milyen lehet az élet illatok nélkül.

Aztán azt éltem meg, hogy távolodni kezdenek. Egyre halványabban tapasztalom meg őket. Hiába lélegzem belőlük mélyebben, erősebben, erőltetve, az orrom előtt foszlanak szerte és megszűnik velük minden kapcsolódás. Egy ideig még kapaszkodtam az erősebb illatokba, de 3 nap leforgása alatt teljesen elvesztettem az illatérzékelés képességét.

Szinte minden illattal van egy utolsó élmény, egy utolsó érzés, belélegzés mielőtt megszűnik továbbra is adni magát. Semmi más nem maradt utánuk, mint az emlék lenyomat az illat memóriában, amit viszont nagyon érdekes élmény volt élénken tapasztalni a valós inger hatása nélkül, de semmiképp sem kielégítő. Az agyam ismerte, “tudta” az illatot, de nem volt az orrom, a szaglásom által érzékelhető és az agyamban tárolt információval összekapcsolható.

Mihez kezd egy festő színek nélkül, egy szakács ízek nélkül, vagy egy aromaterapeuta illatok nélkül?

Lélekben azt éltem meg, mintha egy üveglap mögé kerültem volna, ahonnan bár látom a világot, a számomra legfontosabb kapcsolódásomat elveszítettem vele. Láttam, tapasztaltam, de a megélés legmélyebb élményét adó érzékvesztés elválasztott tőle. Mintha az illatokkal a dolgok lényege, kvintesszenciája is távol került volna. Mintha az élet finomsága, szubtilis tartalma, lelke veszett volna el.

Idegen és távoli volt a világ, amiben nem érzem a kisfiam hajának, bőrének az illatát, az otthon illatát, a párom illatát, a saját illatomat, a levetett vagy a frissen mosott ruhák illatát, vagy a ropogós ágyneműt, amibe belefekszem, az étel, amit megeszem, a növényeim, amelyek körbevesznek – és persze az illóolajokat sem, amelyek annyira hangsúlyosan részét képezték addigi életemnek.

Megfogalmazódott bennem, hogy megtapasztalás nélkül nem is tudjuk igazán felmérni azt, hogy az orrunkon át, milyen erős, fontos és mindenek előtt intim kapcsolódás teremtődik meg köztünk és a külvilág között. Az illat nem csak mint élmény járul hozzá nagyban magához az életélményhez. Tájékozódási pont is számunkra. Gondoljunk csak arra, ahogy mennyi mindennel az első reakciónk (főleg nekünk nőknek), hogy az orrunkhoz emeljük és mennyiféle információt szerzünk a világról, vagy egy adott személyről, egy dologról illat, vagy szagérzékelésünk által, nem csak tudatos, hanem tudattalan, ösztönös szinten.

Az illat híd

Az érzékszerveink hidat képeznek köztünk és a külvilág között. Még ha többszörösen közvetetten is, de általuk tapasztaljuk a környezetünket, velük együttműködésben éljük meg létélményeinket. A látás, hallás, tapintás, íz- és szaglás érzékelés kapcsolódási pont tehát mindazokkal a dolgokkal, amelyek körülvesznek bennünket. Segítenek a tájékozódásban, viszonyulások kialakításában és számos módon szolgálnak bennünket. Képesek vagyunk kiszagolni veszélyeket, ártalmas dolgokat, néha még talán mások érzéseit is.

Mégis sok ember részéről alul értékelt érzékelés a szaglás. Legtöbbször addig, amíg nem tapasztalja meg azt, hogy milyen az élet ennek az érzékszervünknek a működése nélkül.

Az illatok érzékelése olyannyira meghatározó, hogy elvesztésének számos következménye lehet, mint például étvágytalanság (hiszen az illat és ízérzékelés szorosan összekapcsolódva működik), libidóvesztés, depresszió, vagy akár a teljes személyiség megváltozása.

Anozmia a pandémia idején

A szaglás elvesztésének számos oka lehet (pl.: közönséges megfázás, agyi trauma, neuro degeneratív betegségek) a köztudatba mégis a jelenlegi járvány egyik legjellemzőbb tüneteként került be.

A kórokozó, amivel küzd jelenleg a világ, jellemzően az orr és a garat területén tenyészik.

Az itt is megtalálható ACE2 (sejtfelszíni enzim – angiotenzin-konvertáló enzim) receptorokon keresztül lép be a szervezetbe, ezekhez kapcsolódik, amelyek egyébként nem csak garat területén, hanem test szerte megtalálhatóak a légzőrendszeren túl a tüdőben, májban, vesékben, belekben, hólyagban és a vörösvértestekben.

Mivel nem vagyok sem virológus, sem orvos ezek részleteibe nem fogok belemenni, de hasznos forrásokat mutatok a bejegyzés végén azok számára, akiket érdekel ilyen mélységben a téma. Érintettként és a kaptafámnál maradva (aromaterapeutaként részletesen tanulmányozva az olfaktorikus rendszert és szerepeit, jelentőségét, működését) azonban szívesen megosztom azokat az információkat, amelyek nekem segítettek a szaglásvesztés folyamatának a megértésében, melynek mentén igyekeztem megadni magamnak minden támogatást ahhoz, hogy visszatérjen mielőbb az illatérzékelésem – ami egyébként most, a harmadik hét végén 45-50%-ban tért, kicsit lassabb fokozatossággal vissza, mint ahogy elveszítettem azt.

Miért veszítjük el a szaglásunkat a fertőzés hatására?

Bár magában az orr nyálkahártyában nincs jelen az ACE2 receptor, megtalálhatóak benne olyan  szusztentakuláris sejtek, amelyek maguknak a szaglósejteknek a munkáját segítik és ezekben viszont jelen vannak. Ezeket a sejteket éri a támadás, aminek következtében, a szaglásvesztést okozó gyulladás kialakul. Egyes kutatók úgy fogalmaznak, hogy olyan, mintha az szaglóhagymát és agyat összekötő idegpályák megszakadnának.

Ezzel egyidőben azonban megjelenhetnek jellemzően kellemetlen fantom szagok is (parosmia) “A szaglórendszer olyanná válik, mint egy telefonkezelő az 1950-es évekből, amely rosszul párosítja egymáshoz a vonalakat” – Pamela Dalton, Monell Chemical Senses Center – egy nonprofit kutatóintézet Philadelphiában

Szerencsére ezek a sejtek képesek a regenerálódásra. Bár az érzékelés visszaszerzésében meghatározó tényező a gyulladás mértéke és fennállásának ideje, az esetek többségében idővel a szaglás képessége visszanyerhető! De addig sem kell tétlenül várakozni, tehetünk magunkért!

Szaglásvesztés megszüntetésének otthoni támogatása

Szakemberek állítottak össze olyan szaglás tréninget, amit gyakorlatilag bárki tud otthon is alkalmazni. Négy illat alkotja a “klasszikus” szaglás tréninget: a rózsa, a szegfűszeg, az eukaliptusz és a citrom.

Ennek lényege, hogy minden nap szánunk 20 percet arra, hogy piciket lélegezve a szaglóüvegcséből (illatonként 20 mp), kapcsolódunk ezekkel az illatokkal, ezzel stimulálva az illatérzékelésünket. Fontos azonban, hogy a szaglás tréninghez megfelelő minőségű illóolajat használj, amely vegyszerektől, adalékoktól, szintetikus tartalmaktól mentesek!

Emellett pedig segíthetjük magunkat azzal, hogy természetes gyulladáscsökkentőket alkalmazunk, esszenciális zsírsavakat, A-, és B vitaminokat fogyasztunk, illetve megfelelő, otthon is elkészíthető orrsprayt használunk, mindezzel elősegítve a regenerálódás folyamatát.

Illatélmény

A veszteségekben, még a nagy eséllyel csak átmeneti veszteségekben is ott van annak a lehetősége, hogy találjunk benne olyan miérteket, amelyek aztán értelemmel töltik meg. Hozzájuthatunk általuk olyan felismerésekhez, megértésekhez, amelyek aztán hozzájárulást jelentenek az életünkhöz, megváltoztatják a hozzáállásunkat azokhoz az értékekhez, amelyek annyira természetesek, hogy szinte észre sem vesszük, nem is becsüljük meg őket.

Szerintem senkinek, akik rövidebb-hosszabb időre elveszítette a szaglását nem kell mondani, hogy milyen érzés, amikor megérezünk újra először egy illatot. Amikor képesek vagyunk tapasztalni annak élményét, hogy beleszagolunk a tavasz illatú szélbe, a nyíló virágba, vagy megcsapja orrunkat az otthonunk meghittségének illata, vagy szeretteink esszenciáját lélegezhetjük magunkba.

Az érzékelés újra ébredése nyomán tudatosíthatjuk azt a fontos és meghatározó, jelentőségteljes kapcsolódást és hangolódást, amit az orrunk, a szaglásunk biztosíthat a számunkra. Nem beszélve magának az élménynek az értékéről…

Jó alkalom arra, hogy mélyebben megértsük, milyen jelentőségük van az illatoknak érzelmi állapotaink, gondolataink minőségének alakításában, hogyan segítenek és támogatnak bennünket és ezt a tapasztalást felhasználhatjuk arra, hogy tudatosan kezdjünk el dolgozni tudatosan megválasztott illatokkal annak érdekében, hogy hatásaikat erőforrásként használjuk fel életmódunkban és életvezetésünkben.

Jelen helyzetben, mint eszköz is, egyre nagyobb szükségünk van erre…

Források:

COVID-19 and anosmia: A review based on up-to-date knowledge (nih.gov)

Anosmia in COVID-19: Underlying Mechanisms and Assessment of an Olfactory Route to Brain Infection (nih.gov)

Anosmia: how Covid brought loss of smell centre stage | Science | The Guardian

How COVID-19 Causes Loss of Smell | Harvard Medical School

PowerPoint-bemutató (doki.net)

Tetszett?

Share on facebook
Osszd meg Facebookon
Share on email
Küldd el emailben

Szólj hozzá

Ha szeretnél kapcsolatban maradni, akkor csatlakozz a közösségi oldalaimhoz.