Egy nagyon szép levelet kaptam a minap, amit tartalma és jellege miatt, név nélkül sem szeretnék közölni, mert egyszerűen számomra az ilyen visszajelzések nem bizonyítékok, nem “naugye” kategóriák, legkevésbé sem marketing fogások – sokat jelentenek és nem szeretném az íróját érzelmileg kiszolgáltatottá tenni – a gondolataimat, amiket elindított viszont szeretném megosztani veletek.
Az illatokkal való belső munka – támogatás az úton önmagunk felé
Az egész a kapcsolódásról szól.., hogy valaki azáltal, hogy elkezdi szubtilis/fizikai/energetika szinten használni az olajokat, elkezd fizikai, lelki és mentális síkon is dolgozni velük, a folyamat végén azt éli meg, hogy újra kapcsolódik a testével, a lelkével, a benne lakozó Istennel és mindezekkel együttesen egészen más minőségbe kerül az élete, másképpen éli meg a pillanatokat, más kvalitásként van jelen. Nagyon megérintett…
Leginkább azért, mert látom (korábban a terapeuta munkám, a jóga, vagy a meditáció oktatás során, most a tanácsadói tevékenységem közben), hogy milyen mértékben kerülnek távol emberek önmagunktól és mennyi nehézség, mennyi kihívás forrása. Idegenként élve a testükben, értő magára figyelés és az élethez elengedhetetlenül szükséges belső bizonyosságok, mindennapi tudatosság nélkül.
Külső zajból – belső csendbe
Próbálok rövid lenni, de erről szerintem egy tea mellett sokatokkal órákig tudnánk beszélgetni, feszegetve ennek okait, kiváltóit, eredőit… de a lényeg, hogy azt érzem túl sok a bennünket körülvevő zaj… zaj alatt itt értem a korszellem terheit, az elvárásokat, a mindennap képünkbe tolt ideálokat a nőről, az anyáról, a lányságról, a karrierről, a sikerről, önmegvalósításról, generációs mintákról, családról, a megjelenésről. Zaj számomra egy idő után az egymásnak ellentmondó információk ránk zúduló tömege, amelyekben adott esetben laikusként nehéz eligazodni és bizonytalanná tesz. Zaj az életünkre hatást gyakorló politika, vagy azzal átitatott, az által felhasznált tartalmak kritikán aluli artikulálatlan üvöltözése, megosztás, megosztottság kiéleződése – és ha nem elég stabil önmagában valaki, nincs eléggé tisztában azzal, hogy mi van benne, képességei és készségei szerint merre van útja, mik a céljai és mit szeretne elérni, mi az ami elkerülhetetlenül hatással van rá és mi az amivel szemben dönthet úgy, hogy nem nyit kaput, nem enged teret – akkor ez a külső zaj, mint valami hajót a tengeren dobál, az egekig érő hullám és legtöbbször a belesüllyedés közeli állapotba kerül. Belesüllyedés abba, amit jó esetben használni kellene, amivel együttműködni kellene, ami valójában csak színteret kellene adjon az életnek, de nem jelentheti magát az életet.
Illat mint a belső párbeszéd – a kommunikáció eszköze
Aztán kap egy eszközt a kezébe. (fene gondolná, hogy egy olaj kupakját lecsavarja, aztán fordul vele egyet a világ – haha) és elkezd odafigyelni arra, hogy mit is érez, mit is gondol, mire van szüksége, mire van igénye, mit szeretne – mert érzi a hiányt, amit be kellene tölteni, érzi a nehézséget, amit könnyíteni szeretne, a fájdalmat, amit csillapítana, a belső erőt, amit fókuszálna, a késztetést valami felé az elindulásra, amit orientálna – és ott van előtte egy számára alkalmasnak tűnő eszköztár, amiből választania kellene, de ahhoz mindezekre rá kell nézni – kapcsolódnia kell önmagával.
Még ha nem is megy elsőre és azonnal mindez, elkezd merni hagyatkozni az ösztöneire, az intuíciójára és választ egy olajat.
Találkozás a saját valósággal
Aztán elkezdünk erről az olajról beszélgetni és ez az olaj egyszer csak elkezdi kihangosítani (tartalmai, hatásai, tulajdonságai által) mindazokat az addig meg nem hallott, ki nem fejezett, meg nem fogalmazott, meg nem élt, meg nem látott belső tartalmakat, igényeket, késztetéseket, amelyeknek a külső zajban nem jutott tér, de most felszínre kerültek – az ebbe a pillanatba való megérkezés önmagában is jelentős, de még csak nem is ez a lényeg, hanem hogy egy ilyen katartikus szembe találkozás valakinek önmagával, egy ráismerés önmagára, hogyan fordítja át azt, ahogyan a világra tekint. Hogyan válik benne az, ami addig valóságosnak tűnt, igaznak hitt, hamissá azzal szemben, ami az által hiteles, hogy a lelke legmélyéről fakad, vagy inkább szakad fel.
Hogyan döbben rá valaki arra egy illat, vagy illatok sora által, hogy a körülöttünk lévő világ, amit érzékszerveinken keresztül egyébként többszörösen közvetett módon tapasztalunk (ebbe belegondoltatok már?) káprázat, de mindaddig valóságként élem meg, amíg valóságként fogadom el.
Felismerés – a változtatás lehetősége
A mindennapok, az életem történései, az ingerek, a hatások, amelyek érnek átkeretezhetőek, átminősíthetőek, sokféle szemszögből szemlélhetőek, lehet nekik értelmet adni, lehet erőforrássá kapacitálni őket, lehet levetkezni azokat, amelyeket magunkra vettünk, de nem sajátjaink, lehet és kell megcáfolni hamis hitrendszereket, lehet letérni kijárt utakról – és ha képessé válunk ezt megtenni, akkor érkezhetünk meg egy önazonos, igaz, hiteles életbe és a saját valóságunkba.
Persze mindez ez folyamat és egy komoly belső munka eredménye, de hála az olajoknak, a jógának, a meditációnak, kísérőként részese lehettem egy útnak, amelynek során valaki a világnak való megfelelés helyett, a körülmények és külső hatások áldozatisága helyett, komoly és rögös, illatokkal kísért belső munkával önmaga valóságát választotta és bontakoztatta ki.
