Oviba ment a kisfiam

Gondolom nem egyedül ülök az oviba szoktatás hullámvasútján… egyszer biztos, ha visszanézek, már csak nagyokat nevetek majd, de most még annyira nem vicces. Elég vegyes tapasztalat és annyira jól megsegítenek az olajok több szempontból is mindkettőnket.

Az első hét után elbíztam magam… minden szuperül ment. A beszoktatás augusztus utolsó hetében könnyed volt, mint egy habos sütemény. Egészen addig, amíg a fiam nem realizálta kb másfél hét után, hogy ez most akkor tényleg komoly és állandó lesz a program.

Megkezdődött az alkudozás, a könyörgés oda-vissza, ő hogy maradjunk otthon, én, hogy menjünk inkább oviba, aztán elindult az üzletelés, hogy ebéd előtt vagy alvás után menjek érte, bedobtunk mindketten mindent az érveléstől a győzködésen át a manipulációkig és komolyan elgondolkodtam a zsaroláson is.

Aztán persze, miközben ő bent próbált helytállni és kitartani, addig én itthon fuldokoltam az érzésbe, hogy micsoda spártai anya vagyok, hogy képes voltam otthagyni, az elmúlt 3,5 év szimbiózisa után, miközben pityergett és sírdogált.

Majd miután egész nap tépáztam a lelkem és ostoroztam magam, tű pontosan megérkeztem érte, hangosan dobogó szívvel, hogy végre újra látom – kifelé rám néz, bemorcizza a fejét és megkérdezi: “miért jöttél már értem, hát én csak akkor akartam hazamenni, ha lement a Nap?”

Nagyjából így telnek a napok és egyébként annak ellenére, hogy nem különösebben nehéz a helyzet, külső és nálam objektívebb szemlélők véleménye szerint, elkelnek az olajok nálam is és nála is, hiszen vannak érzések, amelyeket nem láthatnak még az avatott szemek sem, csak mi ismerjük azokat, csak mi ketten.

És itt egyébként nem is arról van szó, hogy bekenem az olajjal és hipsz-hopsz könnyebben leválik rólam (én meg róla) és veti bele magát az eddig megszokottól egy teljesen más életbe, más keretekkel, új szokásokkal, szabályokkal stb. – bár érzésem szerint persze ennek folyamatát is könnyebbé teszi – hanem hogy van egy közös rituálénk, amiből mindketten erőt merítünk nem csak a pillanatban amikor zajlik, hanem a nap során is.

A gyerekszett két olaját szoktam használni nála. A steady és a brave keverékeket, persze volt, hogy a mandarint, vagy a keserű narancsot választottam, attól függően mit kívánt a helyzet, de eleve egy nyugtatás számára, ahogy végig simítom az olajokkal és az érintésem nyomán beborítom a “varázsolajok láthatatlan védőpalástjával”. Mindig elmondunk az aktuálishoz egy pozitív megerősítést és mindig emlékeztetem rá, hogy ha úgy érzi, hogy nehézzé válik a szíve, amíg nem vagyunk együtt, csak lélegezze be az illatot a ruhájáról és emlékezzen arra, amit megbeszéltünk. Kezdetben nem volt nap, hogy ne jelezte volna vissza, hogy ezt ő meg is tette időről időre, amíg nélkülem volt, de most már egyre inkább az “oh…elfelejtettem” választ kapom, ami számomra jó jel, mert már nem volt szüksége a támogató erőhöz való visszatérésre.

Persze nem csak lelki, érzelmi támogatást adnak az olajok. Mivel szinte mindegyik rendelkezik különböző fokú vírus és baktériumölő képességgel, úgy érzem, hogy vitaminon túl többet is tettem a prevencióért, ami elég fontos az oviban, ahol elvileg hetente dőlnek ki a gyerekek, hiszen intenzív próbatételnek veti alá az immunrendszerüket.

Na és akkor itt vagyok én… mint anya, aki először felszabadult, hogy: huh ez jó lesz, mennyi mindenre lesz időm újra hóhahó, majd szembesültem, hogy a csend itthon nehezebb, mint az állandó “miértek” és “hogyanok” sora, nem beszélve a lelki tusámról, ami bennem is zajlik és teljesen ambivalens érzések cikáznak egyelőre összevissza… az első héten, amikor már egész napos volt az oviban, csak egyik helyről a másikra ültem és egyik ablaktól a másikig ácsorogtam és nem tudtam hirtelen mit kezdeni a helyzettel, nah… fogynak az olajok mit mondjak. Pedig azt hittem, ha oviba megy, akkor aztán egész nap csak írok és írok és írok… ja, aha… talán a jövő héttől már menni fog…

Nem is tudom mi lenne velem a kedvenc gondűző keverékem, a mirha, a helicrysum, a serenity, a forgive vagy a peace (és a többi 100) nélkül.

Tetszett?

Share on facebook
Osszd meg Facebookon
Share on email
Küldd el emailben

Szólj hozzá

Az oldal tartalma nem másolható

Ha szeretnél kapcsolatban maradni, akkor csatlakozz a közösségi oldalaimhoz.