Myr·rho·phore | \ ˈmirˌfō(ă)r \
Létezik egy tradíció, egy nőkből álló titkos közösség, melynek gyökerei ősi időkig nyúlnak vissza. Az olajok hordozóinak nevezték őket… a fennmaradt emlékek tanúsága szerint a hagyományvonal Egyiptomból indult, de valójában az égből eredeztetik. Ennek az egyébként ma is élő tradíciónak az alapjait a mindenség törvényeinek, a bolygók hatásainak, az emberi test sajátosságainak és a betegségek ezekkel való összefüggéseinek ismerete képezte. Az ebből kiformálódott tudás összetett és nagyon hatékony gyógymódot jelentett.
Ezeket a szent vonalat képviselő papnőket, nem csak az olajok hordozóinak, hanem az olajok úrnőinek is nevezték. Szigorú rend szerint képezték őket templomok falai között. A tanulás idején fontos képességeket kellett fejleszteniük magukban. A gyógyítás művészetét kellett elsajátítaniuk. Megismerték a növényeket és csatornái voltak azoknak a minőségeknek, melyet a növények és a növényekből készített esszenciák a Földnek mint entitásnak az erőit közvetítették és képviselték.
Hogyan segítettek, mi volt a feladatuk?
Elsősorban belső látásukat fejlesztették, mellyel képesek voltak fokozott érzékenységgel érzékelni az embereket, mint a bennük zajló szellemi, lelki és energetikai folyamatok egységét, s egyúttal helyreállítani az abban megbomlott rendet. Képessé kellett válniuk arra, hogy hozzáférjenek ahhoz az isteni intelligenciához, ami a szív és a méh spirituális egységének bölcsességéből ered.
Mesterei és elei voltak az energia gyógyászatnak, s az olajoknak nem csak a testével, hanem energiájukkal, szubtilis tartalmaikkal is képesek voltak bánni.
Ez egy ezoterikus, tehát belső iskola, belső út, amit sokáig éppen azért rejtettek és óvtak, mert a benne lévő erő veszélyes, ha a tudás nem párosult bölcsességgel.
Ez a tudás túl volt a fizikai síkon. Templomának kapuja az álmokon, a rezgéseken, transzállapotokon, hangokon és persze az olajok által átadott illatokon keresztül nyílt, melyeken keresztül az isteni intelligencia nyilvánult meg és tanított. A papnőkön keresztül összeolvadtak az égi és a földi erők.
Feladatuk a test és a lélek gyógyítása volt. Gyógyították a fizikai betegségeket, s ezzel egyidőben a lélek azon sebeit, melyek jelenlegi vagy előző életek során elszenvedett sérülésekből keletkeztek. De jelen voltak az élet befejezésénél is, és kísérték, támogatták a halálhoz közeledőt, s visszasegítették Teremtőjéhez. Ahogy az eddigiekből is kiderül, mindezeket olajok által tették.
Találni olyan leírásokat, melyek szerint azok az asszonyok is tagjai lehettek ennek a tradíciónak, vagy legalábbis kapcsolódhattak hozzájuk valamilyen módon, akik Jézus tanítványai voltak és a keresztre feszítés után testét mirhával és aloéval balzsamozták. Közülük az egyik a Jézus lábát nárdussal megmosó Mária Magdaléna.
Ősi olajok, mint gyógyító erők
A növények erejét 70 000 éve használja az ember gyógyítási és vallási, rituális célokra. Régészeti feltárások bizonyítják, hogy az ősi egyiptomiak, babilóniaiak, káldeusok, sumérok templomaiban, sírjaiban egyaránt megtalálhatóak voltak növényi maradványok, magok, gyanták… jórészt levendula, mirha, nárd, szantálfa.
Legismertebb ősi felhasználása a növényi olajoknak az Egyiptomban alkalmazott mumifikálás rituáléja, mely során mirhát és cédrust alkalmaztak előszeretettel. Ennek egyrészt fizikai szintű vonatkozásai voltak, vagyis ismerték az olajok antibakteriális, gombaölő hatásait és tudták, hogy általuk a test szinte eredeti állagában megőrizhető. Egyidőben óvták a testet és a teret, kísérték általuk a lelket. Illetve az illatokban ők is az isteni minőségekkel való kommunikációs csatorna megnyitásának lehetőségét vélték. Az illat ima, fohász, áldozat és kapcsolódás egyszerre.
A legősibb gyógyító rendszerek, mint az Ayurvéda, a tibeti, vagy a kínai gyógyászat mind növényi alapú gyógyító rendszer, melyek jelentős mennyiségű, az egészség megtartását és helyreállítását szolgáló növényi aromát tartanak számon. Ezek a korai gyógyászati rendszerek fennmaradtak, jelen vannak napjainkban is. Vallási, szubtilis és gyógyító céllal egyszerre alkalmazzák a növények erejét.
Szakrális olajok ma
A modern aromaterápia és a korai időkben alkalmazott szakrális minőségű gyógyítás között az olajokon kívül kevés közös pont van. Bár az aromaterápia finomabb szintjein a lélek támogatása, gyógyítása, megsegítése is jelen van a fizikai szintű gyógyításon kívül, illetve az életkapukon való áthaladás során napjainkban is egyre inkább jelen vannak az olajok, tehát a szülés kísérésben és a hospice ellátásban egyaránt, mégis elmarad attól a magasztos hozzáállástól, ahogy az antik időben az olajok és azok tartalmai, az általuk kínált lehetőségek felé fordultak.
A modern aromaterápia leginkább az illatérzékelés tapasztalására épít. Az aromaterapeuta által kiválasztott megfelelő olaj az orron át belélegezve stimulálja az olfaktorikus szerveket, hatást fejt ki a limbikus rendszeren keresztül az agyra, idegrendszerre és harmonikus, kiegyensúlyozott állapothoz segítenek hozzá, máskor szervi hatásokra apellál, vagy éppen bedörzsölések, masszázsok során használja fel a olajokat. A klinikai aromaterápia az illóolajok élettani hatásairól készült tudományos elvek alapján alkalmazza azok viricid, baktericid, gombaölő és egyéb tulajdonságait, külsőleg, belsőleg.
Napjainkban nem igazán jellemző, hogy az aromaterápiás folyamatok rituális és szakrális, szertartásos keretek között történnének, tehát a szakrális olajok alkalmazása sokkal hétköznapibbá vált, legalábbis a gyógyítás szempontjából. A régi időkben azonban az volt kevésbé jellemző, hogy a szakrális olajokat közérzeti masszázs kezelésekhez használták volna fel.
Az eredet
Ezeknek a különleges olajoknak a felhasználása még az előbb említett koroknál is korábban része volt az ember spirituális életének. Gyökerei a sámánizmus mágikus gyakorlatáig nyúlnak vissza, melyben a növényeknek, illetve az azok felhasználásával készült különböző főzeteknek, italoknak, kivonatoknak védelmi szerepe volt. Segítették a sámánt a szellem világban létező vezető megtalálásában, a vele való kapcsolódásban, a kommunikációban, illetve magában az utazásban és az abból való visszatérésben. A korai időkben tehát az olajoknak inkább a spirituális tulajdonságai, ezoterikus felhasználási módjai voltak előtérben, szemben azzal, hogy ma leginkább csak az illóolaj testét használják fel, még a szubtilis aromaterápia szintjén is.
Egy nagyon szép hasonlat szerintem, ami az olajok hordozóinak tradícióját ma is őrző és továbbadó asszonytól származik, hogy
“a modern aromaterápia olyan mint az vízfestékkel való festés. Gyönyörűen keverjük a színeket és csodás képeket festünk, de hozzá képest az olajok ősibb felhasználása olyan, mint amikor a festéshez a színeket a kövekből, ásványokból, növényekből, gyökerekből, vér által nyerték és ezzel festettek meg olyan mágikus, szent, spirituális tartalmakat hordozó képeket, amelyek több száz év múlva is pigmentben gazdag, mély színek látványát adják és ott van bennük az valami megfoghatatlan több…”
Felicity Warner
Hogyan és mire alkalmazhatjuk a szakrális olajokat?
A szakrális olajok felhasználási területe leginkább a meditáció, a lélek gyógyítás, az ember energetikai terének rendezése, kenet készítés, kapuk nyitása, szakrális terek létrehozása és megtartása, belső utazások kísérése, védelme, támogatása, az ember spirituális emelése, látomások és álmok hívása.
Ide tartoznak mindazok az olajok, amelyek a lélekkel, a szellemmel egy szinten, vagyis inkább együtt rezegnek.
Azok a leírások, amelyek az olajok magasabb szintű vonatkozásait tárgyalják arról szólnak, hogy
ezek a különleges olajok szimbolizálják, megjelenítik képviselik az isteni intelligencia, az univerzumot kreáló energia és a Fény, anyagi megnyilvánulását, materializálódását.
Támogatást adnak, hogy gyógyítsuk fizikai, lelki és szellemi síkon magunkat, magasabb szintre emeljük tudatosságunkat, megerősítsék spirituális erőinket és kapcsolódásainkat és ezek által vezessenek minket a belső utakon.
Beszélnek ezek a leírások arról is, hogy olyan transzcendens tudásokat is hordoznak magukban, melyek látnoki képességeket adnak használójuknak, képesek utaztatni a tudatot elmúlt életek és a létezés különböző dimenziói között. Sajátosságuk, hogy nem csak egyéni, de csoportos, sőt kollektív hatásokat is kifejthetnek.
Közéjük tartozik többek között a tömjén, a mirha, a nárd, a pacsuli, a levendula, a zsálya, a rozmaring, a bazsalikom, a rózsa, a szantál, a galbanum, cisztusz – sorolhatnám, mert egészen sok olajnak vannak szakrális vonatkozásai.
Ezek közül fogok ebben a sorozatban néhány olajat kiemelni.
Legyen az első a tömjén. Már csak azért is, mert a tömjén illóolajjal olyan erős személyes tapasztalatom volt a kisfiamon keresztül, amiért örökké hálás szívvel fogok szót ejteni róla.
Innen folytatjuk a következő részben.
